2014. december 24., szerda

HAL SÉTÁLTATÁS..

Na, senki ne gondoljon rosszra, nem vettem magamhoz a varázsgombát és nem számítok stabil őrültnek...bár néha túlzott nyugalmam előre sejtet egy őserős robbanást.
Este vendégeim voltak és sietnem kellett a kipakolással, így reggel arra ébreszt néhai menyasszonyom -mai feleségem -  hogy a kocsiban világít a belső lámpa! Rögtön agylobot kapok -kapkodom a levegőt és a gatyámat magamra -  ha nem indul a verda, öt ember fogja a nevemet a Nemzeti Karácsonyi Káromkodások kötetébe beíratni!. Én barom- mert nincs jobb szó az önkritika gyakorlásra / Lásd "azelmútnegyvenötév" dossziéban/ mindent elvállalok .. Tüzet a tűzhelybe, szekszárdi bort a demizsonba  és tojást a süteménybe !
De a kicsi kocsi elindul és más hasítok is a kies mezőföld halálútján Pék Pisti barátom halaival-amit közben beszereztem -  és kellő kábításra kényszerítve, zacskóban szervírozva szállítok.
A szokásos úton a heti baleset. Egy autó kerekeivel felfelé landolt a széles mezőn és óriási szerencséjére nem az út menti fát törte ketté, az utat lezárta és a talpra állítást a rendőrség biztosítja.
 Nyilvánosan bevallom, kurvára nem értem miért van ennyi baleset, az aránylag egyenes úton. Ma nyilván a bekötő útról kikanyarodó autós..három keresztet  is vethetett jó pravoszláv módra, hogy ezt a így megúszta - a Ma Született Kisded segítségével !
 Szóval vissza a mezőfalvi útra , miközben valamelyik hal éledezik a kábulatból és rugdos a farkával..ez képzavar de én ettől, nem jövök zavarba!
Próbálok valahogy utat törni Újváros felé , de a sár minden titkos utamon beállt. Pék Pisti meg a halát várja, mert délre meghívta a családot hallére. Földvárról már nincs ínyemre  a visszarohanás a hallal, mert onnan már húsz kilométer a Pék rezidencia..
Már Szekszárdon vagyok, mikor telefonon  jön a kétségbe esett hang , hol jársz ?- Pisti az.- és hol a hal?
 Velem a kocsiban és Szekszárdon ! Érzem kicsit  kattog az agya- indulna utánam a haláért , de a zsákmány állat- nálam!
Beérek Szekszárdra. Szerencsém van,  Pincemester Ribling Feri-régi jó cimbora- azonnal ugrik és a szomszédság,és barátok csobolyóit megmeríti a borban- "Mert borban az igazság, borban a vigasz!" Pék Pistinek meg most, a vigasz nagyon elkél!
Robogás hazafelé.. a halak csendben vannak, mint Gavriló Princip a szarajevói merénylet előtt  !
Aztán, már csak a kondenzcsíkot hessentem el az autó farától, mikor bekanyarodom a  Pék birtok előtti útra.
Fél tizenkettő..Az elgyötört hallé mesternek átadom a kékfrankosát és a lapító halait,... aztán az utolsó forintjaimat ALDI  Meola   üzletházának ajándékozom.. romoljon nála tovább!

Amúgy Boldog Karácsony mindenkinek !

2014. december 19., péntek

Itt a karácsony !

Jön a karácsony ! ..
 Csütörtök van.. ebéd idő, ismét  nincs időm egy rendes ebédre, hát bekapnék valamit!
Fázom, orrom pirosodik , össze húzom magamon a dzsekimet, ilyenkor télen hosszú hajat eresztek- mert utálom a sapkát.
Ülünk Gyuri barátommal a piaci pecsenyesütő asztalánál - aki világot látott ember, hajón zenélt - hát van tapasztalata az életről.
 Pacalt hirdettek mára, de elkapkodták, hát marad a  kolbász. Enném,de nincs olyan amilyet szeretnék, így csak a hurkával próbálkozom...
Gyurika egy fél tányér levest kanalazgat...mondom egyél rendesen, de fejét ingatja - neki több nem kell, eddig is halszálkán élt !
Szőrös vagyok kócosabb is mint szoktam - pedig, ez szinte lehetetlen - ráadásul, éjszaka is keveset aludtam, és a dzsekim gallérja is begyűrődött, Gyurikát sem ma vasalták ki. Láthatólag nem a Luca szalonból engedtek ki bennünket..
Kedves ifjú pár ül velünk szemben, és "jó étvágyat! kívánság után, állnak  fel és  mennének, de hölgy kedvesen visszarakja a tálcát..
Ugye, nem sért meg bennünket ha a kenyerét nekünk adja  - szeme csillog -nem nyúlt hozzá isten bizony! Összenézünk, köszönjük elfogadjuk../Bár, kenyerem volt a hurkához/   - látom, jól esett neki, hogy jót tehet ! Maradt még savanyú is - ahhoz sem nyúltam-bátorodik fel - már mohók vagyunk!- Persze tegye csak le és nagyon köszönjük! Láthatólag, hajléktalan rászorulónak nézett bennünket...
Boldogan mosolyogva búcsúznak tőlünk, mi  a két öreg rocker meg csak összenézünk ...
 Bakker, ...itt a karácsony..!

2014. december 16., kedd

ÉRTETLENKEDÉS!

Most mi van?- kérdezi  a túloldali juhász barátom, a vasút melletti könyöklőben, ahova délben kiruccanunk kolbászolni.
Mi lenne, kolbászt eszünk!-csitítom a nyűgölődőt.
No, nem arra értöm! -  és  már el is nyalta a maradék mustáromat, míg nem figyeltem.
Arra gondutam, állod-e  nekem a mögye bérletömet?..Mer ha birka köll hát, gondukozz rajt!
Mit szeretnél, kis barátom?- értetlenkedem és  próbálom a kolbászáról áttörölni a mustáromat.
A mögye bérletömet!
Ha én Dunavecsérű átjövök a hídon, be kö hogy  lépjek az évi ötezres Bács-kiskun mögyei  zónába tartozó hídfeljáró miatt- a sztráda díjjába..Aztán a Fejér mögyei zónába érve-ha dógom van itt- ismét   levösznek ennyive -tehát immáron, tízezörné tartunk..
Na, ha betög leszök és nagyobb a baj-mind várható- az orvos főkűd Pestre és ha eléröm a M0-ásat, akkor a Pest-mögyei zóna díjat is be kell füzetnöm, immáron a  tizenötezör forintokat--az M0-ás és a csak hídban létező M8-as miatt! Amúgy eszömbe sem jutna, sztráda bérletöt vönni, föleg ennek a dög ótónak!...
Aki dógozni jár-saját ótóva, január elsejitű, csak akkor möhet át a munkahejire, ha leperkál  tízezör forintokat. Ha egy nyugdíjas, ha netán, vészhelyzötben, átrohan a hídon, esetleg kétségbeesötten viszi az asszont elsősegíjre, a büntetést is megkapja, mert nincs a bérlete mögvátva  az útra, a túparton lévő, kijelölt  kórházába, amit otthunró a  saját ablakábú is  lát! Miközben a szemközti  partrú a bűzt és mocskot, a vót saját gyára, ingyen, mindönnap, a házára löterít!
No !
Akarsz -e még bírkát?
Nem, barátom !
Kerülj bakker!- tanácsolom neki!
Kerülj ki mindent , kerülj innen messzire, vagy maradj a birkáidnál -amíg meg teheted,..mert itt az ész, már régen a fogdán van a Sándor-házi kóterben! Onnan aztán az, hiába könyörög kegyelemért a Sándor palotába  köztársasági elnökhöz!
Az,
azt  onnan -  el nem ereszti !



/A mai napon a parlament megszavazta az összes autópályán és a városokat elkerülő szakaszokon is az út-díj fizetését 2015 .01.01-től. annak ellenére , hogy ezek a szakaszok biztosították a városok levegőjének tisztaságát és a forgalomnak elterelésével a dugók elkerülését./.



2014. december 14., vasárnap

Csak azok szelek, azok ne gyötörnének!

Mentem a nagyit meglátogatni , kérdeztem hogy van?
Jól kisfiam, semmi bajom, csak azok a szelek, azok ne gyötörnének!...
Hm...
Nem voltam könnyen kezelhető gyerek-már ami az igazságérzetemet illeti.
A hatvanas években középiskolai tanárom, rendesen ellenzékinek könyvelt el és osztályfőnöki órákon gyakorta tettük egymás idegeit próbára.
Az istennek nem tudott arról meggyőzni, hogy az akkor már -húsz éve -  az "Ideiglenesen Hazánkban Állomásozó Szovjet Csapatok" nem megszállók...Később a 35. érettségi találkozón meglepődve konstatálta , hogy nem az SZDSZ szavazója vagyok!
 Érdekes, ez nekem akkor eszembe sem jutott!...
Bár a szabadság lételemem, soha nem jutottam el odáig, hogy a politizálásnak éljek.
Most sem forog ezen az agyam ..bár....néha kedvem lenne...!
Azokban az években a Ki Mit Tud-on  a tv-ben szerepelve egy város fogott össze, hogy levelekkel támogassa a Deltát, a szelek szárnyán be a középdöntőbe! A holló csapágyasra volt járatva.
Aztán  a hetvenes években már nem szerepelhettünk a városi rendezvényeken, mert a politikának irritált a hosszú haj és a rock zene..és hát ekkor, már más szelek fújtak! ..
Most, miután kitört a demokrácia, a politikának ismét  irritáló a rock zene.
- ." A Delta,  az jó - de szilveszterkor? Akkor....az nem olyan szórakoztató"-nyilatkozta valamelyik "harmincas" leleményes hölgy, a  adventi műsorból történt deportálásunk után- a szilveszteri előzetesben.
Rossz időbe születtünk, rossz helyre ?
Érdekes! A mai döntéshozók tavaly, tavalyelőtt, még önfeledten ropták a táncot a tömegben  a zenénkre...
Idén is volt remény a fellépésre, megegyeztünk mindenben, időben, a helyi hírharsonában megjelent, több százan jelezték, ott lesznek-miattunk, ... de hirtelen feltámadt egy szél és elsöpörte a megállapodást
..Sajnos, elfogyott a pénz!.../persze  lett, egy másik zenekarra!/.megjegyzem...ha ilyen szűkös a keret, ingyen is játszottunk volna...!sic!
Aztán megszellőztették.....
- Ne bolygassátok a dolgot !..- a bandából valaki, kiment a tüntetésre a net-adó miatt..és .khm...és hát széllel szembe ugye....khm...
.Elképedtem!..a csapatból egy Pesten járt, kettő vidéki, egy tesz a politikára, kettő pedig, igen elkötelezett fideszes! Ki lehetett az...?
Később kiderült, nem mi voltunk ott... egy régi barátunk tette a tiszteletét a politikai megmozduláson,. ő pedig már több mint egy éve, egy másik zenekarban domborít!
Agylob!
Mondhatnám:   Le van szarva ez  az egész ügy..!
O.K !
..
De aztán,  beugrott a nagyi mondása!
...jól vagyok, jól.!...Csak azok  a szelek,.. azok ne gyötörnének.. !

 Kelt,   Dunaújvárosban.... az Úrnak a 2014. évében, advent havában, a béke és szeretet ünnepe előtt,
10 nappal

Ámen!



2014. december 3., szerda

Azért, mi sem vattában nevelkedtünk!


Olvasom az elcseszett könyvek verseit-már amit a gyermekeknek szántak és morfondírozom..ilyen még nem volt!  Aztán csak elröhintem magam!
 Dehogynem!
 Egész gyerekkorunk ilyenekkel volt tele!
Sőt!
Elmondanám a képes mesekönyvem listáját...

1./ Gondatlan, vadállatoknak  kétszeres kitett, gyermekeit szándékosan veszélyeztető apa  leányát és fiát- kannibál, Vasorrú illetőségű asszony kénye -kedvére bocsájtja. A két gyermekkorú egyén éhségében, betör Vasorrú birtokára, ott magánlaksértést és magánvagyon elleni vétséget követ el. Elzárásuk után, a rendőri erők kiérkezése előtt, fondorlatosan, a Vasorrú éberségét kijátszva, elevenen tűzzel megégetve háziasszonyukat, boldog mosollyal az elhunyt vagyonához tartozó kolbászkerítést falatozva várják a rendfenntartó erőket./ A tudósítás a mézeskalácsház elleni rongálást, most nem említi/
/ Jancsi és Juliska /

2./Sértődött, tündérnek mondott személyiség, előre eltervelt szándékkal, egy egész királyi kastély globális megbénításán munkálkodva, sikeres diverziót hajt végre a kiskorú Sleeping Beautty  leánygyermek ellen, akit csak X..X év múlva több sikertelen várba bejutást követő, halált okozó tüskéken kiszáradó tetemeket övező akció után, Vitéz Lovag Benő nagykorú királyfi,  nekrofíliát elkövetve képes ébresztőre serkenteni . S.B. "kiskorú" ébredésekkor, azonnal kész a viszony folytatására .és boldogan élnek amíg csak a mese tart !...
/ Csipkerózsika / Csipke Róza, Rozália,

3./Elhunyt anya és gyenge, magára maradt király  gyermeke ellen, az apa újdonsült felesége, / alias Mostoha/, egy magát igazmondónak valló tükör segítségével, gyilkosságot tervel ki. A megbízott, fegyverviselési engedéllyel rendelkező, hivatásos állományba tartozó, konyhát vadhússal ellátó személy, a munkát elszabotálva az őrizetest futni hagyván, hamis jelentéssel  a  megbízót megtéveszti. Ezzel ugyan, csak elodázza a Snow White-nak nevezett kiskorú halálos ítéletének végrehajtását. A kiskorú S.W eltévedését követően
bizonyos HÉT TÖRPE HÁZÁ -nak nevezett műintézménybe kerül, ahol némi ellenszolgáltatás fejében takarítói munkakörben alkalmazást nyer.
A hét bányász törpe kemény házimunkára fogja a kiskorú  S.W-t, miközben ők a bányában dolgoznak és pedofil gondolatokat forgatnak kicsiny fejükben ./ ENSZ jelentés várható!!/ A tettek  és a bérkifizetés előtt azonban, a Mostoha néven nevezett személy, titkos társától értesül a kiskorú jogtalan alkalmazásáról. A jelzett társelkövető  a jelentést tévő- bizonyos Mirror / Spiegel-spegulo -((eszperanto))/-
jelentése közben, maradandó károsodást szenvedvén, kiszáll az akcióból. Mostoha névre hallgató 2 számú asszonyszemély,  a NÉBIH / Nemzeti Élelmiszer Biztonsági Hivatal / éberségét kijátszva  mérgezett élelmiszert csempész S.W. kiskorú ellátmányába, aki a második kísérletre fulladásban ill. erős toxisban exitál..
Szerencsére arra járva Királyffy Jenő -ifjú lovag és lova /a fehér/ - illetéktelen temetkezésre vállalkozva, az elhunytat tartalmazó üvegszarkofágot, a hanyag rögzítés következtében a szállítójárműről leejti , a fondorlatos gyümölcs, nem a megszokott úton távozván, újból légúti nyílást enged a sóhajnak, miáltal a kiskorú gyermek magához térvén, azon bódultan, kezét és szüzességét az ügyetlen szállítónak felajánlja.
A boldog apa Király  Gáspár, az ifjú ara Snow White és a daliás, délceg, ám de ügyetlen  /adócsaló/ szállító Királyffy Jenő,  előkóstolással egybekötött, hetedhét vármegyére szóló lakodalmat ül, miközben Mostoha névre hallgató 2 számú királyi feleség kielégítetlenül, jog és vagyon fosztottan migrációba kényszerül.

/Hófehérke és a hét törpe/

No..
Ezek gyermekkorom kedvenc meséi.,  most miután már minden gyilkos mesét elmondtak anno, mit csodálkozunk ha új utakat keresnek az ifjú költők?

2014. november 25., kedd

Gyarmati Fanni

Ülök lakásom legkisebb helységében és olvasok...
Kezemben a Kiskegyed, tán éveleji száma, -mert mit olvasson a férfiember, ha nem a másik nem harcra vértezett lapját,  ilyenkor mikor a méreg már távozhatott belőle!
 Szóval átfutom-mi bajom lehet tőle?!
Aztán elcsendesedem...
Radnóti özvegye emlékére írt egy cikket Torma Ibolya...
 Nem tudtam, hogy Fanni ennyi ideig köztünk élt,
Nem tudtam, hogy ilyen sokáig, aktívan tanított a Színművészetin...
Nem tudtam, hogy ennyire úriasszony volt, a szó legnemesebb értelemében..
..és nem tudtam, hogy meghalt....talán a hivatalos média hírgyártók sem, akkor biztos szabadnaposak voltak!...
vagy "mittudomén",  tán meccset játszott Felcsút..de híradás nem volt!

Elhunyt Gyarmati Fanni ..Dr Radnóti Miklós özvegye...aki tizennégy éves korától hozzá tartozott a zseniális költőhöz...
Hivatalosan nem búcsúztatták...
Isten nyugosztalja..!












2014. november 19., szerda

Na," nehogymá!"

.....amikor a nemzet nagy nevettetője Bajor Imre elhunyt, a Magyar Királyi Televízió nem említette , Híradó nem közölte, mert nem volt Kossuth díjas !   -így érdektelen....
Most, hogy immár- Híradót látva- néhány száz mangalica telepén átvágták a szalagot, várom március tizenötödikét!.
.Ha jól emlékszem, akkor osztják a Kossuthot...csak "nehogymá" ne kapják meg!..
.legfeljebb poszthumusz...!


2014. november 16., vasárnap

CSALÓDTAM...

A törökök már Kolumbusz előtt jártak Amerikában – osztotta meg a nagy hírt a világgal, Recep Tayip Erdogan török államfő szombaton.          /Hírhatár/

Hát nem mi, magyarok? :(

...nagyon el vagyok keseredve !  :(
Még a végén kiderül, Jézus sem volt magyar...?!

Dunaegyházi buli..

Jó kis bulit játszottunk ma este!
..Bár a pénz elfolyt egy kissé, de sebaj, van még nyugdíj a próbaterem díjának pótláshoz !
A lányok aranyosak voltak, pogácsát sütöttek... a sör ára  (és hőmérséklete) kellemes volt... a tulaj és felesége bírta a hangerőt és szeretnek minket!- mondták
 A srácok(lányok), kevesen lépték át a szeszfok még elviselhető, kommunikációs szintjét..és hát  összességében, örültek nekünk..
Aloha !..Itt a kaviár, itt csúcs!
Sokan voltunk, sokan leszünk, de ha mindenki hozna még magával valakit...!
(idézet a nagy klasszikustól !)
Akkor, talán én is benyomhatnék végre!
Bakker !



MARKETING...

Elmentem a szombati bulira a plakátokat kiragasztani.Bejártam a szomszéd településeket és plakátoltam Nyomjuk a rockot, de azért azért a marketing sem kutya ! Régen a roadok csinálták -örömmel, ma én szenvedéssel.
Ragasztanám, de a ragasztót otthon hagytam !  Tűzném fára, de az Unió áthatós segítségével, remek üvegfalas buszvárókra nem lehet!
Be kellett mennem a kocsmába, személyesen illett volna leittasodni a buliszervezés közben...Csak hát!


Kurva nehéz ez a marketing szakma..!

2014. november 13., csütörtök

VILÁGNÉZET..

 Vagy negyvenhét éve, a Makarenko-ról elnevezett Szakközépiskolában nyomtattam a padot és osztályfőnököm elnézésének köszönhetően-nagy pofám ellenére-  leérettségizhettem.Kedvenc utálatom tárgya a Filozófia és benne a dialektikus materializmus. Soha nem gondoltam volna, hogy én, az örök ellenzéki, egyszer még visszasírom a boldog  békeidőket..
.Kocka söröző, kerthelyiség, hideg sör és késő estig válthattuk a világot, csendben, békében..1967.

Tegnap este a kocsmában ültem, söröztem
 Beordít és beesik egy részeg fickó "Baszd meg, ez egy nihil!"

Nocsak, nocsak!- morfondírozok magamban- ismét egy filozófus!...

2014. november 12., szerda

Oshot olvasom

A minap kaptam egy könyvet a lányomtól -Buddháról...
Sokat gondolkodom, mit hogy kellett volna tennem, hogy  életem nagy buktatóit átvészeljem, csendesebben, kiegyensúlyozottabban.
 Talán, ha előbb olvasok erről...
Így szól a bejegyzés...

Az vagy, amit gondolsz.
Mindaz, ami vagy gondolataid eredménye.
Gondolatainkkal alakítjuk a világot.
Szólj vagy cselekedj tiszta elmével,
S úgy követ majd a boldogság, mint saját árnyékod.


..................................................................................

Hm ! ...... már késő!..
sokszor voltak disznó gondolataim...
Laca

2014. október 21., kedd

KUTYABAJOK...

Szofi, Emília kutyája...
Ez is egy kapocs- hozzá.
Szofi spániel, élénk pozíció harcban van Jeanny nevű uszkárral.
Hiába a nőstények már csak ilyenek!
Mellműtéte volt Szofinak. Na, nem implantátumot kapott mint a sztárvilág jelesei , inkább életmentő volt a beavatkozás.Már tíz napja viselte szkafanderjét, hogy ne érje el a sebét, de annyira megviselte az ügy, már aggódtunk érte. Esett- kelt, szeme szomorúan ferdült lefelé, feje lógott, szóval olyan, "utolsókat rúgó"-nak mutatta magát.
 Nem volt szívem tovább rajtahagyni a sisakot.
Már miután megszabadult a csúfondáros jószágtól, kezdett visszatérni belé az élet.
Reggel magától bemászott a kocsiba, az orvoshoz és bátran tűrte a varratszedést.
Délben hazafurikáztattam és már futott is birtokba venni a területét. Szinte óráról órára javult a kedve! Ez igen!- bólintottam rá.
Annyira jól lett, hogy este már véresre marták egymást az uszkárral.
Na, ez már megmarad!- csettintettem egyet és vagy ötven liter vízzel sikerült ideiglenes békét köttetnem velük
Próbáltam máskor kézzel is , de az uszkár kínjában -felülről és húztam alulról a spániel lógott a hasán/ csontig harapta az ujjamat.
Egyből beugrott...1991-ben boltot nyitottam Gyulán. A háziak megmutatták a rogyadozó budit a bolt háta mögött, amit egy hatalmas kuvasz őrzött.
Nem tudtam milyen értékre vigyáz, tán a legyekre, akik zümmögve szálltak a lukon mikor ráültem  az árnyékszék deszkáira- de fontos lehetett neki az a kertvégi trónterem.Igyekeztem hát komfortosan elfoglalni a terepet.
 Eljött velem  a gazda:
 -Na, ne féljen már!-unszolt - hát, ismerkedjenek meg egymással!
Na jó!
Bátran dugom az eb orra alá a kezem.
-Na öreg, szagolj meg!
A vén kuvasz egyet szagolt és a következő pillanatban bekapta a kezem letépve a bőrt a kézfejemről.!
Kórház, tetanusz és fenyegetés megkapom a veszettség elleni oltást, ami a vicces doki szerint tízből egy embernek halálos...
Egy hétig figyelnem kellett a kutyára el ne pusztuljon, mert akkor beoltottak volna!
Addigra, felfalta a szomszéd kisbolt parizer készletét..

Kata és Szofi.
Szeret!
Társtettesek.

2014. augusztus 26., kedd

Fenn és lent!

Hülyeségeket beszélünk!..
Hülyeségeket és hülyéknek.
Nem tudom magam az alól kivonni, hogy  értelmetlen dolgokat írogatunk a face-n
Kínunkban, levest főzünk és vadvirágokat rakunk fel, talán még szép is lenne, de kit érdekel?!!
Nincs semmi mondanivalónk egymásnak, csak a hagymás rostélyos, főtt krumplival?  Emberek legalább dödölle lenne....  azt úgysem ismeri mindenki! De fasírt?! Jézus a keresztfán!
Hiába szenvedtél , mi nem fejlődünk semmit! A tudat beszűkül a gyomorba ! Értelmes mondat , zene? Semmi,  csak a kasérólas..
Valaki múltkor felrakott egy előnytelen képet magáról...
 Tényleg nem volt szerencsés! Még azt sem mondom, hogy hölgy volt!
Ennek ellenére, vagy nyolcan jelezték, de jól nézel ki !
Minek hazudozunk... udvariasságból? Ez az ember, ha gipszet rakna magára, akkor sem lenne jobb kiállású!
Az idő elmúlt..szépek már nem leszünk, de békében megöregedni, mosolyogva egymásra nézni,... az igen!...
Ha pedig elmegy valaki közülünk.. kísérjük ki és búcsúzzunk el tőle tisztességgel!
Köszönöm  Kuzmicsom, hogy barátod lehettem !
Kovács Laci zongorista , harmonikás élt 65 évet..
Isten nyugosztaljon!

2014. augusztus 8., péntek

Átkúrtak ...nem nagyon , de mégis..

Lidl Dunaújváros..
Kedvenc üzletem mióta megnyílt, többször elköltöttem az élelmiszerre szánt kis pénzmagjaimat, dacolva a nagy lehetőségeket kínáló Tesco-val.
Valami akciós sört kerestem, mert megkértek rá - szülinapra jót és olcsót....mégis te a városban jársz!
Nyilván ott kezdem, ahova a szívem húz!.
Olcsó sör, csak három százalékos.. na, tovább!
A bejáratnál felállított kínáló pulton Green Eclipse- Casa de Café kávé áll halomban, kínáltatva magát AKCIÓ felirattal!
Nosza, bele a kosárba ! Ennek ellenállni nem lehet, kiváló kávé -gondolom remek áron!
 A pénztárnál látom az árat, nem az amire számítottam...
Érdeklődöm..
- Mi volt az eredeti ár?
Szőke pénztáros, kissé izgága.....
- Ennyi...--
- És akkor az eredeti ár?
- Ez ! Nem akciós már!
- No de! Akkor minek rajta az akciós  felirat..?
-  Az csak egy tartó !...Miért, rakjuk le a földre talán? - támad  a szőke és láttam a szemén, nagyon tele van velem..
- Na .. akkor talán le kellene takarni a feliratot!- kötöm az ebet a karóhoz ..
- Arra nekem nincs rálátásom, mi van a polcon -  szól a szőke és markomba csúsztatva a pénzt, már kizár a lehetséges figyelemre méltók közül.
- Szóljon kérem a főnökének, tanuljon meg kereskedni, mert így becsapva érzem magam !-morgom oda- mire a szőke..
- Jó majd átadom neki..- szól háttal!
Pumpa fel, de nem  feszegetem az ügyet tovább, csak a szám keseredik meg kissé.
Valahol mindig elbeszélünk egymás mellett- ez a szegény, nem túlságosan felkészített pénztáros, nem azt tette, hogy szól a főnőkének...
.- Főnők ezt eltoltuk! ..vegye már az akciós táblát, mert  ebből csak a konfliktus van !- hanem vitát provokál a  reklamálóval!
Rossz kereskedő...!
Tudom, ettől a Lidl főnöke nem fog reggel harakirit elkövetni, de mégis...
- Öreg, ne keress mostanában a vásárlóid között!..


Dunaújváros 2014. 08.07. 13 :00


2014. július 29., kedd

SZÉLLEL SZEMBEN...

A lépcsőház előtt oszlopos árkád sor tartja vállán a hétemeletes házat. Megtöri a panel egyhangúságát, és eső estén aláhúzódhatnak az esernyő nélküli sétálók, gyerekek.
Kissé kapatos, testes férfi áll az oszlop takarásában és bőszen ereszti ki magából a lepárolt sört. Tőle, négy-öt méterre közlekednek a boltból kijövő asszonyok.
- Ember , mit csinálsz ?!-mordulok rá - még a kutyát is arrébb viszik!
- Tudom állat vagyok , egy barom vagyok,  nem vagyok normális - motyogja magában, miközben az élénk szél beborítja a permettel a nadrágját.
Nem mondtam ellent....

2014. július 6., vasárnap

Az esti svéd -magyarról !

Jó buli volt!
Svédországban élő újvárosi rocker Jezsek Lali, elhozta ifjú csapatát a Paksi rock  és bluesfesztivál előjátékaként a patinás Béke étterem színpadára. Közös buli lesz ez a Deltával!
Ahogy ott a buli elkezdődött volna, a helyi fiatalok a teraszon, a világbajnokság meccseire készültek a terasz tv-i előtt.
Hallom mögöttem, a fiatal lányok, hogy a zenekarból valakit faggatnak..
- Mi lesz itt?... - érettségi találkozó? - látva a sok örökifjút, aki csókkal üdvözli egymást, a bandát
- Mert?- kérdez vissza a dobos.
- Mert, hogy itt mindenki úgy örül egymásnak!....
- Ja?! Csak egy rock buli, de mi már ezt 67-óta gyakoroljuk!
- Itt mindenki barát és barátnő és örülünk egymásnak, hogy élünk, hogy egészségesek vagyunk, vagy éppen - gyógyulunk..
 Nem mellesleg, a svédek percíz, kemény, svédacélos rockot nyomtak, angolos blues klasszikusokkal vegyítve.. élmény volt hallgatni őket!
Azért mi is ott voltunk !

2014. június 29., vasárnap

EMBEREK, ÁLLATOK?

Az elmúlt héten szerdán reggel, Kínába utazó unokámat vittem a repülőtérre és a hatoson igyekeztem Pest felé...
Igyekeztem mert az pontos érkezés fontos volt.
Elhagyva a Vízi fogadót és az útkaparóházat egyszer csak ledöbbentem..Az út mellett egy kb. két méteres piros vezetőszáron egy tacskó volt az út korlátjához kikötve.
A kutyus az úton feküdt....láthatólag elgázolva.
Hogy kikötötte ki nem tudom, de hogy nem állat volt, az biztos! Az állatok nem tesznek ilyet .....
Csak egy féreg - emberbőrbe bújva!

2014. június 6., péntek

EGY ÚJRAKEZDÉS OKÁN..

Új nap-új csapat!
Három  hónapot ki kellett hagynunk, mert gitárosunk, Gyurika nem birta már az éhezést és elment egy hajóra zenélni..mert ott legalább enni adnak - napi háromszor..-Amúgy zongorista és remek gitártanár..

Elég régóta tépjük a húrokat..nagy lelkesedéssel, ami talán soha nem múlik el.. Vannak rossz napok és kitűnő próbák...nehézségek, de kit érdekel!

Új srácok jönnek új színeket hoznak...

 Tele vagyunk illúziókkal, vagy talán nem is illúzió ez , csak szerelem ..szeretjük a zenét, mert valami más mint a mindennapi mókuskerék...és mikor társra találunk ebbe a játékba, megőrölünk teljesen....

Szeretünk zenélni azoknak, akik értékelik is ezt. Éppen ügyeletes lakhelyemen nem sikerül bemutatni a zenekart, mert ott csak a - tisztelet a kivételnek- a CD -ről szóló zene és  a lakodalmas rock a  királyság..
Volt róla szól!...."Gyertek fiúk, ti lesztek az elsők!,.". aztán pakolás előtt kiderült, mégsem mi leszünk a "Megváltók" !

Már nem csodálkozom semmin, csak azon gondolkodom, milyen  hihetetlen tehetséges, minden szabadidejüket feláldozó zenészek tűnnek el a süllyesztőbe, tucatnyi üzletember áldásos munkálkodása következtében! ./Talán, a zsebbe jatt miatt ?/

Mindegy, mi azt mondjuk, mint a bolgár partizánok ..
Ott vagyunk minden kilométerkőnél!

Most éppen Dunaegyházán a FAHÁZ vendéglőben!
Szombat este 8-tól !Újra dübörög a DELTA !


ui.
...Hatvanezres városunkban összesen kettő státusz van zenésznek, tengődik mindenki.
Mivel hivatalosan került ki zenélni a gondoskodó állam egyből megtalálta. Évek óta alkalmi zenélésből élt és az elmaradt ny.díj és betegbiztosítást behajtotta rajta...Így ugrott az első havi fizetése  -persze enni adtak!..

2014. május 19., hétfő

A SZÜKSÉG...

Azért jó hogy fejlődünk..
Nem sokat, nem gyorsan, de fejlődünk!
Itt van Újváros határában is a Park Centrum 2. bevásárló központ. Aki csak Dunaújváros határát megérinti, nem kell hogy  bekanyarodjon a centrumba, hanem a 6 -os út másik oldalán, az autópálya mellett megtalálja a parkot,ahol kedvére "shopingolhat".
 Teszik ezt elég sokan , mert a parkolók - láttam -soha nem ürülnek ki. Szívesen vásárolok és is az Aldiban, Decathlonban.
Tegnap, épület mögött tettem egy kört, hogy megforduljak.
Nem volt áldásos a tevékenységem, mert egy fiatal anyuka és kislánya könnyített éppen magán a raktár mögött. Ahogy megláttak, rémült tekintettel  rántották fel a bugyit. Elfordítottam el a fejem. Nem mintha nem lennék még kíváncsi természetű, de ezt is inkább a közös örömök közt tartanám meg.
Aztán körül néztem a parkolóban.
 Vagy két hektár ez a terület, ragyogóan felszerelve automata benzinkúttal,  élelmiszer és ruházati áruházakkal, de sehol egy WC!
 Azért ennyi embernek illene - a huszonegyedik században -  egy bevásárlóközpontban biztosítani egy csendes zugot, ahol a szükségét elvégezheti. Mert, ez a dolog az, ami szükséges. Most egy könnyített dolog volt, de ha jönnek a nagyobb dolgok..?!! Ennyire nem törődünk az emberekkel ?! Tervezők, kivitelezők! Mert a városban talán talál az ember egy presszót egy /  az egyetlen nyilvános WC-t ! / de itt a prérin, kb. 4 km.re a a centrumtól ki menti meg a bajbajutottat?
 Arról már nem is ábrándozom, hogy a boltról - boltra járástól idegenkedő férfiak esetleg egy presszóban , üdítővel esetleg sörrel jobban tűrnék az asszonyok bevásárlását is.......Na persze, ha Toalett is lenne !....
Vagy legalább egy-két Toi-toi wc !!
Talán, még a város is tisztább lenne...én meg nem jártathatnám a számat!

2014. május 6., kedd

ÖRÖM ÉS ÜRÖM..

Kis húgom jön mint a szélvész és vidáman csicsergi hogy sikerült a magyar érettségije.
Miközben meséli, kilesünk az ajtón és látom a szemközti  felnőtt képzőiskola parkolójának egyszem ki és bejárata elé, keresztben, a rend őrei egy autót állítottak. Aztán innen, se be-se ki, senkinek ! Már azt hittem valami rablás, vagy gyorsan támadt népi kezdeményezést biztosítanak- de nem!
Vegzálják a mosolyogva kiérkező tanulókat, akik a szűk parkolóban helyet nem találván, hát a tarackos elhanyagolt füves részre is feltolattak a verdával.
Nagy csapás ez a  tanuló iskolásokra, akik éppen tanúságot tettek a kultúra asztalánál és örömük vegyül az ürömmel. Mert hát a rend őrei nem gratulálni jöttek a sikeres vizsgához, hanem szép sárga csekkeket osztogatnak és általában a harmincezres szám van legfelül.
Hogy hogy találtak ide, erre az eldugott csücskére a városnak, nem tudni, de ügyesek az biztos, mert a parkrendezőknek ez hébe hóba sem sikerül.
Pedig nekik ez a dolguk !

2014. április 24., csütörtök

AZ UTAZÓ ZENEKAR


Óriási ez a kép! Cséza Laci barátom találta valahol a neten -az Isten áldja meg érte, mert egy régi emléket villantott ezzel fel nekem gyerekkoromból!
 Szépreményű ifjúkoromban amikor elkezdtem zenélni, olyan emberekkel hozott össze jó sorsom, akik hosszú időre meghatározták a zenei érdeklődésemet. Szerencsésnek mondhatom magam, mert remek srácok voltak és jó zenészek.
Gyerekkori Beatlesláz és rock&roll kihozta belőlünk az ördögöt és gitárt ragadva énekeltünk mindent és mindenhol, ahol csak lehetőség volt rá. Na persze,   saját számokat gyártottunk, amit  angol halandzsa szöveggel díszítve, azonnal a nagyérdemű kénye-kedvére bocsájtottunk. Persze, volt aki lelkes volt , volt aki tűrte, de szerencsére elnézőek voltak velünk és csak a mi fülünk vörösödött az alkotás és előadás izgalmától.
Na, ilyen körülmények voltak a hatvanas évek közepén, mikor Dankó Pisti barátommal találkoztam. Mi Gucsi Petivel és Parcz Lacival az iskola padjaiban csiszolódtunk, hogy dörzsöltebbek legyünk. Pisti valahonnan kiszagolta, hogy itt két-három tettre kész hangszernyüvő pallérozódik és tett egy tisztességes ajánlatot . Muzsikáljatok velem és Solymosival - már a buli is le van kötve Dunavecsén!
Nocsak, egy igazi zongoristával és egyből a Duna túloldalán! Szerelés, ének erősítő lesz ! Hurrá! - tombolt bennem a lelkesedés. de a bajok most kezdődtek igazán! Este lesz a műsor és én még apámtól függök, hogy elenged-e egyáltalán?
  Pisti barátom felvette az ünnepi ábrázatát és komolyságát és bekopogott hozzánk.
 - Csókolom Laci bácsi !- mondta apámnak aki történetesen Imre volt! Ez azonban nem okozott nagy megrendülést egyik oldalon sem.
- Szeretném a Lacit elkérni egy bulira zenélni!-vágott a dolgok közepébe Pisti, aki éppen két évvel volt idősebb nálam! Apám vigyorgott a nemlétező bajusza mögött, hiszen valaha ő is muzsikus volt, de a 
pedagógia , az pedagógia!
- No, de a Lackónak, nem megy valami jól a fizika! - kötötte az ebet a karóhoz-mert ilyenkor lehet az ember gyerekét, valami igazán nagy ígéretbe beletántorítani-amit aztán ő piszkosul megbán később!
- Laci bácsi ! Én ígérem,  Laci jól fog tanulni!-tette le a nagy esküt helyettem Pisti, miközben én  tördeltem a kezeimet apám háta mögött, a siker érdekében. 
Na, száz szónak is egy a vége-már ha van neki!
 Apám rám nézett és - Hallod ugye? - rágta  a fülem,de  rábólintott a zenész pályafutáson kezdetére.Vittük  a Bartók művház szerelését egy Rafilm erősítőt - ami legalább tizenöt wattot tudott csúcsban, huszonöt kilót súlyban és a hangfalat hozzá, ami szintén húsz kiló volt -  én meg ötven. Na és Parcz Laci bőgőjéről se feledkezzünk meg! Még odafelé valahogy lejuttattuk a kikötőbe, de amikor a kishajó kikötött Vecsén, megtapasztaltuk milyen nehéz élet is a zenész élet. Gyalog be a kikötőből a kultúrba kb. három kilométer. Ott azután egy estét végig muzsikáltunk, volt ott Illés, Koncz Zsuzsa, Omega, keringő, szamba, mambó..- szóval minden földi jó!
 Hanem aztán, éjfélkor ugyanezt a cuccot kicipelni a kikötőbe, az bizony  nem volt semmi! Ha nem akartam volna annyira kemény csávó lenni, akkor bizony eltörtem volna a mécsest!
 Aztán ott a Duna mellett, a dunavecsei kikötőben hajnalig bóbiskoltunk a hangszereken, fáztunk, vártuk a reggeli szúnyog inváziót és kishajót, hogy hazalavírozhassunk az újvárosi kikötőbe.
 Egyetlen nyereség az a háromszáz forint volt  amit gyűrögettem a zsebemben , hogy apámnak megmutathassam mit kerestem a zenével! Nehéz egy éjszaka volt, de mint tudjuk, szüzesség elvesztése -   nem mindig jár nászmenettel !



Dankó Pisti barátom emlékére- így utólag is - akivel azt hittem még megiszunk pár palack vörösbort, a finom sajtok mellé...de sietett.









2014. április 16., szerda

Marketing ám, de piszkosul !

Telefoncsörgésre riadtam fel  szunyókálásomból.
 Egy kedves női hang kéri kerítsem elő a feleségemet. Asszonyom jön, fülig ér a szája, nyert valamit, valamin! No, ez jó!- mondom neki – mostanában úgyis csak a veszteség van!
Szól a szirén:....szerda este hívjuk át a szomszédokat is, mert ünnepélyesen akarják átadni a nyereményt és az ünnepléshez, ünneplők is illenek!
Gyanús, nagyon gyanús!
Megérkezik szerda este a küldöttség, aki egy kis izgága jó ötvenes férfiből egy elől-hátul gömbölyű élete párjából és egy testes hatvanas hölgyből áll - akit a főszervező előadó a WHO képviselőjének mond. 
Szent Isten! Már az ENSZ is képviselteti magát szerény hajlékomban!? 
  Egyből kiszáradt a szám !
Sört ide –bort ide és halljuk a az igét!
- Ez a hely nem jó, mert itt az ebédlőben nem tudom bemutatni a berendezés működését - teszi az eddig szaladó szekér küllői közé a botot a kis izgága. Semmi perc és már a nappaliban ül az ünneplésre felkészített társaság..
No, de milyen berendezést? –mert ugye, itt termék bemutatóról nem volt szó! – dörmögöm barátságosan, de nem célt tévesztve, a kis izgágának.
Ez nem is az, ez csak megtiszteltetés, meg aztán, ez egy igazán kiváló gép a fejlett német ipar terméke , amit önök potom kettőszázhatvanhétezer forintokért megkaphatnak ,csak most, csak itt, soha meg nem ismételhető módon. Talán látszott babarcomon az enyhe borulat, mert azonnal jött a következő licit - azért van itt a WHO küldötte / a kissé kócos, eltespedt,  vörös asszonyság/ - hogy  a szeánszot megtámogatva, hetvenezer forintnyi hozzájárulást adjon ez  alkalomból!
Nosza, kezdtem meginognom - nem mintha lenne erre pénzem, de ha az ENSZ  is így szeret engem, hát nincs mit tennem, mosolyognom kell ,mert kitudja, mikor gondol rám ismét ilyen  virágos jókedvében a világszervezet! Mert van baj a világban elég és ha már az örömét elrontom még a végén kitör valahol a háború! Nem, ezt nem vállalom be!
Érdeklődve hallgatom a mágnesesség nullpontjának gyógyító erejéről szóló előadást,  a próba gyapjú alatt melegszik a lábam, cirkulál bennem a mágneses erőtér, szívom az ózont és hallgatom  légszűrő alig hallható csendes szuszogását, miközben az ünneplők kérdéseket tesznek fel  az előadónak.
Látom a szemén rossz útra tévedtünk, mert egyszer csak felordít!
 - Ebből elég !..Mit képzelnek maguk hogy az  előadásba bele kérdezgetnek és  megszakítják! Aztán, felháborodottan közli , hogy ő egy főiskolai tanár! Vegyük megtiszteltetésnek, hogy eljöttek és itt vannak, amit meg nem értünk miért nem néztük meg a honlapjukon és különben is erre felkészülhettünk volna! Ecsetelem neki, így eladni nem fog ebben a rohadt életben és segítségért fordulok a kísérőihez,  / hátha nem adták be neki a gyógyszert és most itt az alkalom/... de nincs segítség! …  
A vörös amúgy sem túlzottan szimpatikus  WHO képviselő nyersen ránk förmed – Na, akkor van pénz vagy nincs pénz?!
Már köpni, nyelni sem tudunk a meglepetéstől! Az egyetlen, potenciális vásárló, akit valóban érdekelt volna a dolog, pánikszerűen menekült…Talán azt hitte, emberevők a vendégek.
Nagylányom pár okos gondolatát letorkolták és mielőtt a petrencerúd, előkerült volna, összecsapták a betyárbútort és elvágtattak az előadók!
Dale Carnegie  a híres Sikerkalauz trilógia szerzője azt hiszem jól mulatott volna a piacszerzés ilyetén való prezentálásán!
Az ajándék termálfürdős beutalót megkaptuk még az elején-egy tökgyalu kíséretében –lehet a végén már nem adták volna oda…
Beutaló…hm!..már csak arra lennék kíváncsi, mi ebben a csavar?….
Mert gyanús, igen gyanús!


2014. április 4., péntek

A fonyódi tengerpart

Tavasz van..
Minden napra esik egy-két új épület,  létesítmény átadása, alapkő letétele.
Tegnapelőtt Baracson tették le az eljövendő  bicikli út - alapkövét  ?!! / csak rá ne menjen valaki kopott gumival!/
Tegnap a Várkert Bazár szépen felújított falrészére csordult meg a nyálunk az avatás láttán.
A múlt héten a szlovák -magyar közös gázcső kiálló csonkját ünnepeltük, de a legszebb a mai reggeli hiradó..
Lerakták a Fonyódon  létesítendő tengerpart homokjának az alapkövét !!!
Személyesen a polgármester!
Ne b...+ !
Nem átadták, hanem alapkövet raktak..gondolom a királyi televízió tiszteletére!..Másra nem is gondolhatok!...Merek én?..

Aztán homok várat a homokpadra!..
Mögöttük meg a fonyódi part szakad...!



/ A képet a hvg oldaláról kölcsönöztem/

2014. március 21., péntek

Jobban élünk...

Kapok egy címet a UPC-től, hogy menjek el a Duna túloldalára Dömsödbe, mert ott egy előfizetőnél  hiba van.
Hívom telefonon az előfizetőt -egy elesett hang jelentkezik -.XY-né.
 Kérdezem -Mi a problémája? -  nehogy itthon hagyjak valamit és kétszeres utam legyen!
A hölgy reszkető hangon közli, átment a lányához a szomszéd házba és közben lelopták a ház faláról a parabola antennáját és a falból kihúzták a kábelt.
Hm!
Na, most már értem én a dörgést... erős felindulásból való, hirtelen híréhség vett erőt az elkövetőn és mást nem tehetett- így könnyített rajta.
Az már csak hab a tortán, hogy ezzel tízezer forintot vett ki a  szegény tanyasi asszony zsebéből, mert a berendezést neki pótoltatnia kell, miközben egy hétig csak az üres rasztert nézegetheti a tv-jén....innen már másképp néz ki az ügy!
Elgondolkodtam..eddig csak gyümölcsöt, tyúkot, fát loptak az elkövetők, most már parabolát is !
Tényleg jobban élünk mint négy éve...
Nem vitás!

2014. március 12., szerda

Könyvlopásom története



Akkoriban, a hetvenes évek elején, amikor a fiatal ember még nemigen tud hason aludni, akkor dolgoztam a Dunai Vasműben.
 Remek munkahelyem volt. előre megmondták itt ne nyúlj semmihez, mert ez már húsz éves berendezés, itt javítani nem tudsz, csak megzavarni az üzemeltetést. Telefon műszerészként tevékenykedtem. Régi acetát borítású vezetékekkel volt megoldva a helyi diszpécser központok java. Ha hozzáértünk, porladtak  és csak az akkor divatba jött kontakt spray  volt az egy megoldás, ahol az érintkezőket, érintés nélkül tudtuk tisztává tenni.
Nem volt egy nagy kihívás szakmailag.
 Én, aki a Gelkában már szinte kapitalista teljesítményre voltam hangolva, ámulva figyeltem- beleülve az itteni langyos lavórba - mi is folyik itt?
Ne dolgozzak, ezért fizetnek? No, nem sokat!
Rengeteg időm lett itt!
Előző években elhunyt kedvenc nagybátyám, aki amatőr színész, költő, és könyvtár tulajdonos volt. Mivel  örökösként, apámmal mi örököltük a könyvtárat- a gyászon túl- a számszéle a fülemig szaladt.
 Komplett Jókai és Mikszáth sorozatok kerültek a polcomra. Tobzódás volt ez a javából. Minden reggel indultam dolgozni a vasgyárba és nekem csak le kellett vennem a polcról a következő kötetet és már a reggeli lecsó főzés után ki is nyithattam egy új világra  az ablakot. 
Mit az ablakot, az ajtót is - és már is a janicsárokkal együtt vívhattam a végnapokon, vagy a toklyókat hajtottam a mongol legelőkön, vagy Tímár Mihállyal szállhattam alá a Vaskapu örvényeibe- szedni össze Tímea örökségét. 
Egyszer azonban minden könyv végére érünk és kopogunk a hátsó fedelén, mint ahogy egy megunt  nő fenekét simogatva nézünk körbe - lesve az új prédát.
Ekkor tájban derült ki, hogy a Műszerüzemnek saját kis könyvtára is van.
Ahogy szokott lenni, itt elsősorban a mozgalmi könyvek, legalábbis a "helyes " gondolkodást elősegítő orosz irodalom elit példányai voltak. Fagyejev  -Az Ifjú gárda,  Osztrovszkij -Az acélt megedzik, és Mereszjev  -híres, lábát vesztett vadászrepülő ezredes háborús kalandjait olvashattam és el is olvastam! Nem minősíteném az akkori könyvtár állományát.
Mivel alig volt már könyv itt is, amit ne pörgettem volna át- a régi párt emlékek már akkor sem kötöttek le- egyszer csak ,egy kis sárga könyvecske került a kezembe. Olyan tizenötször-tíz centis lehetett és szinte Rejtői címe volt!
Az elbocsájtott légió!..
Forgattam, nézegettem, de nem volt benne  Rejtő humora..
Inkább bennem lett valami különös izgalom, az eléggé fojtott vibráló történetből kihámozódó- forradalom , a paraszt gyerekből lett, elküldött, bebörtönzött  katona, a kilátástalanság- az ötvenes évek végének sivár kétségbe ejtő önmarcangolása, a magánélet csődje és az elzavart ávósokról szóló könyvecskétől!
A bálvány összedőlt!
 Valami elementáris pofán csapása volt annak a hitnek, hogy itt ellenforradalom volt ,  valami más.
 népharag.. olvastam kétszer is - egymás után..és napokig hatása alatt voltam..Állítólag indexen is volt a könyv..de már ezt ki igazolja-lehet ez legenda is!..
Valami Moldovának hívták az elkövetőjét.
Ilyet nem olvastunk és nem is lehetett volna eddig!
Aztán ráharaptam!
Olvastam a Tisztelet Komlónak, a Magányos pavilont, a Ferencvárosi koktélt, az Őrség panaszát  a Negyven prédikátort és Akit a mozdony füstje megcsapott! A kor szarságait falra író mester, nem kímélt semmit!
Sztálinvárostól - Ferencvárosig  mindenhol megvolt a kisembere, csibésze, aki látott, győzött ,elbukott, de nem állt be a sorba!
Nehéz emberek - vadász repülőből, mezőgazdasági permetező pilóták a háború utáni Magyarország emberei.
 Sokszor  szívbe markoló , ökölbe szoruló érzések voltak ezek. Olvasva -dühöngtünk, vagy harsány röhögtünk az írásain!
. Szóval faltam, faltuk Moldovát!
Talán, ezért estem   bűnbe..
.. soha nem vittem vissza a könyvtárba, az inkriminált könyvet!

Egyszer elmentem kis könyvecskémmel, egy író-olvasó találkozóra,hogy dedikáltassam Moldovával. Aztán, ott állva a sorban, kinyitottam a fedelét -és  elszégyelltem magam!
...Egy vörös ovális pecséttel találkoztam  "Dunai Vasmű Üzemi Könyvtár" ......
Kiálltam a sorból..
Szégyelltem a pofám!.
 A következő héten aztán a könyvtárosnak befizettem a harminc forintot az " elvesztett könyvért"
.
Így most már az enyém! ..Dedikálás nélkül is....immár hivatalosan!

Isten éltesse, a nyolcvan éves Moldova Györgyöt!

2014. március 6., csütörtök

Csak úgy, az önbecsülés okán..

Mennyi antikommunista, mennyi ellenálló tűnik fel nap mint nap- olvasom az újságokat - akik harcoltak az állampárt ellen!
A röhögő görcsömet oldani, nincs gyógyszerem.
Nagyon tetszik Szűrös Mátyás  -volt Mszmp-s moszkvai nagykövet és  Pozsgai államminiszter új hitvallása! Az utóbbinak, hogy ne hajtsak fejet egyetlen oka volt- világ életemben visszafogott voltam.
Amúgy Pozsgai úrral együtt ebédeltünk -anno- az adonyi  Vízi fogadóban.
Nem egy asztalnál, de face to face- a rendszerváltás idején. Két méterre evett a hős a  testőreivel és én lelkesedésemben- kis híja volt- hogy nem rohantam oda megrázni a kezét, az akkori politikai szerepléséért!
Már utólag szerencsésnek érzem magam, hogy a túlzott rendszerváltó boldogságom nem hozott olyan helyzetbe, hogy most hamut szórhassak a fejemre.
Bár ezt nem pontosan értem , miért kell a hamut fejre szórni, de ennek bizonyára bibliai vonatkozásai vannak és én evangélikus hitoktatásomban nem emlékszem ilyen önbüntetésre-bár lehet abban az időben gyakori tüdőgyulladásom meggátolt a penitencia, ilyetén való gyakorlásának részletes megismerésében!
Na ,most már mindegy!
Tán, ha jobban lelkesedem ,Imre bátyám még  a Köztársaság elnöke is lehetett volna!
De, ez már el lett kúrva -ahogy a nagy klasszikus idézete ide tolakodik. A cocilisták nem voltak ellene , de későbbi elvbarátaik - az akkori igen markáns,,"ruszkik haza !" párt- igen csak rázogatta a vastagnyakú plakátokat a nép előtt. Meg is lett az eredménye -Őt aztán ne !
Bár a parlamentben ez már lejátszott ügy volt!
Ruszkik pasli damoj és Imrénk elbukott, mert a paktum így szólt!
Évek múltak ..a nagy kombinátor - kiszorult az anya pártból és MDF irányába nézelődött, hiszen a születésekor ő volt a bába! De, ott már más erők fújták a passzátot és másodhegedűsnek sem ajánlotta senki a nagy improvizátort!
Akkortájt indult a renegát MDNP.. régi harcosok,  MDF-es ismerősök és Bíró mester...  mind együtt.. remek csapat! Az idő azonban nem nekik dolgozott és Pozsgai Imre az én addigi politikai tiszteletem ellenére,  új vizekre evezett!
 Fidesznyik lett!
 Tribuniátor, aki díszletként a szélkakas politikát folytató Viktor mellett, a boldog és megvezetett, szegény és megtört vagy megfizetett  olimpikonok mögött, a nyugodt Buddha mosolyával  próbálta elhitetni, ki itt a leendő király !
Bár pillanatnyilag ott még nem tartunk - lehet fényesítik már, a lassan zálogba csapható koronát-de semmi sem lehetetlen!
Én, aki semmilyen pártnak nem voltam, nem vagyok-remélem nem is leszek-tagja csak.ámulok és bámulok..
és keresem a helyem.
Hol az a normális párt, aki nem csődöl be a választásokig és amit ígér hellyel-közzel be is tartja - tartatja.
A béka segge alá támasztott kettős-létra alsó fokán sincs senki !
 És ennek sok oka van!
És, ez az én sokkom !
Drága Imre bátyám, Szűrös testvér és te farmeros barátom, aki az Mszp alelnöke is voltál!...Bocs a nevedet már elfelejtettem -lehet nem is véletlenül !-Csinos, vagy csintalan?  Mit kerestek még ma is ebben a politikai zűrzavarban , ahol  már a ide-oda táncolásotok miatt is , esélyetek a hitelességre annyi, mit a gagyizóknak a venyimi útkereszteződésben!?
 Önbecsülés  semmi?!
Ti lennétek az etalon?
Ilyenkor mindig Sztankó tanár úr jut eszembe, aki ha nincs, talán le sem értettségízem, mert kirúgtak volna a Makarenko iskolából a lázongásom miatt 67 ben!
Ő, egy igazi elkötelezett ember volt.. bármilyen szelek fújtak- ott volt, ahova letette a garast. Oda, ahova Moldova is!
Bár, kurvára nem értettem és nem értek vele egyet, de  el kell ismernem, tisztességesen kiállt az elvei mellett és nem  volt szélkakas -a mai napig- mint egyes mai politikai propellerünk, aki KISZ-titkárból-fideszesből-konzervatív és enyhe jobbos tánc után- kádárista, állampárti, államosító újgazdag lett!
Remek project - nem mondom!
Hm !
Nehezen veszem a levegőt manapság ,de tán ennek az oka, nem csak a súlyosbodó asztmám!
Fogy a levegőm és attól tartok a tehetetlenségi hurok az, ami szorítja ki belőlem a szuszt.
Ez van  !
 Kevesen vagyunk, így csak ötleteim vannak..Persze, azokkal mehetek oda, ahol a part szakad- Újváros!
Így hát!
Béke veled Imre bátyám és Szűrös testvér és csintalan barátai! Nektek is eljött a nyugdíj ideje !
Húzzatok el!
Van még jelentkező?
Annak is..

Aló mars !




2014. február 27., csütörtök

Bill kapitány és a pöttyös fazék !

Ez akkor történt, amikor a Fapadban zajlott az újvárosi rock és blues élet.
Már nem laktam a városban , de néhány hozzám közelálló barátom elhívott egy kis magzatelhajtásra , ahogy abba az időben a bulikat hívtuk.
Pesten a Budapest Sportcsarnokban már mindenkit megnéztünk az abban az évben ,de itthon
Bill volt az est főszáma és mi szerettük a bluest, Bill-t, a bandáját és hogy jobban élvezzük, vittük a herflijeinket is.  Zene közben és néha a szünetben is versenyt fújtunk egymással és  a maligánnal !
                                                                             

Talán a második menet kezdődött volna, mikor belibbent egy  barátnőnk /a nevét feddje a  Fapad dohányfüstös homálya/ és titokzatos mosollyal mutatott a szatyrára.
Nem nagyon értettük mi a varázslat tárgya, de ő biztosnak tűnt. A színpad előtt Balogh Öcsike járt el egy kígyótáncot, így a hangulat már meg volt alapozva.
Barátnőnk, csupa szív lélek és egy kicsit érzelmileg  fel volt turbózva Bill irányába - de lehet,  más egyéb is fűtötte- meginvitálta  az aranytorkút az asztalhoz.
Valami régi ismeretség is lehetett a dologban, mert nagyon Bill Kapitány kedvébe akart járni és tudta mit, hol és hogy prezentáljon. Bill jött is az asztalhoz, letámasztotta a legendás mankót, lehuppant közénk , lejattolt és érdeklődve várta a meglepetést! Ami, némi matatás után az asztalra is került, egy helyes kis fazék formájában, konyharuhával szépen összekötve.
A kapitány magához rendelte a pincért, tányért, kanalat kért és rövid idő után a fazékból ,  a csülkös bableves mámorító illata szállt fel -beborítva a Fapad összes helységét- megbontva az örök szabályt " Az étterembe máshol főzött ételt és - pálinkát behozni tilos!"
Ez, ugyan Billt nem nagyon zavarta és koncert nem folytatódott addig, míg a helyes három literes láboska ki nem ürült..
No, akkor szakállát megtörölgetve az abroszba a kőbányai félisten olyan bulit rittyentett , hogy hetekig erről beszéltünk , áldva a Bill kapitányt és a kis pöttyös fazekat.
Talán ez volt az egyetlen eset, ahol a pincér a hazainak teret adott és nem volt lojális a cégéhez...




Ez a kép még nem ott készült / mert akkor Bill kapitány még karcsúbb volt..ez egy barcsi koncertről lett elragadva -köszönet a készítőjének !/

2014. február 26., szerda

"SÍR" AKI VALÓBAN EGY ÚR VOLT!

 Szőröm!
Így hívta mindenki.
Mondhatnánk  My Sire esetleg csak Sir!
Katona Lackó...
Így, negyvenöt év távolságából is  is kiemelkedett a zenei érzéke és hogy, hogy terelt bennünket a  jó zene felé, a progresszív muzsika irányába.
Gyuri öccsével fogalom volt ,mikor a kisszobájuk ablakán kihallatszó Hendrix nótákat játszották. A zene beborított mindent a József Attila és az Ady Endre utcai salakos focipályán megállt az élet és mindenki a Katonákat hallgatta. Hey Joe , Fire, Manic Depression,  Remek zenék voltak, ügyesen gitároztak.
Mi akkor a Bartók teraszán próbálgattuk szárnyainkat esténként számos gyerek összefutott és kiabálták mit szeretnének hallani. Volt amit tudtunk, volt amit akkortájt hallottunk mi is először, de ez nem volt akadálya, hogy úgy séróból el ne játsszuk. Persze egy angol azonnal hanyatt vágta volna magát és kimúlt volna a röhögéstől, de ez minket akkor még nem nagyon rázott meg. 15-16 éves elszántságunkkal ordítottuk a mikrofonba az éppen ügyeletes slágereket, azok pedig abban az időben voltak bőven. Szép emlékű Síkos Csaba barátom volt a basszer abban az időben, de mivel a tűzoltó zenekarban trombitált az este basszus gitár nélkül szólt a csapat.  Ekkor a nézelődők közül jött elő Katona Lackó  és felkapva  a basszgitárt helyre rakta a harmóniákat. Nagyon tetszett nekünk, mindjárt szerződtetni is akartuk, de mondta -öcsém nélkül nem . Így aztán az iskolai Skyff  zenekar átalakult. Süli Miska -isten nyugosztalja!- inkább akart futó lenni meg aztán a csajok-Ó, azok is jobban izgatták mint a gyakorlás!
Így Görbe Bálint a két Katona, Nikosz a kis görög gyerek  és én csináltuk meg a Pilgrimst.
Hivatalosan is a Bartók zenekara lettünk és gyártva a hangfalakat megszállottan zenéltünk. A Bartók müv ház aulájában volt a buli és ekkor kezdődött a Teenager délután nevű vasárnap délutáni őrület.
A Két Katona hozta az általuk már kigyakorolt zenét, és mi hozzátettük a vokált, dobot, ritmust.
Némi pénzt is kaptunk a zenélésért, ami úgy négyszáz forint körül volt, és nekünk diákoknak jól jött, mikor az éttermeket végig látogattuk.
Mert a "Ször"ehhez nagyon értett!
Pincérként dolgozott, mikor nem a rock színpadon domborított. A domborítás a legmegfelelőbb, mert testes kissé pocakos srác volt, örökké vigyorogva  kikacsingatva sötétített szemüvege alól. Elegáns volt és soha nem türelmetlen..Mint egy lord olyan fegyelmezett volt felszolgálóként, de mikor kézbe vette a gitárt szinte lebegett a színpad felett. Remek érzéke volt a hangszerhez.
Na és a vendéglátáshoz! Kis pénzünkkel nyakunkba vettük a várost és a jobb helyekre betértünk ízlelgetni.  Lackó tudta mikor hol mit és hogyan érdemes megkóstolni. A Fapadban az orosz hússaláta éppen elkészült !- oda feltétlenül be kellett menni- aztán elsétáltunk a Bisztróig, ott az étteremben Brassóit ettünk-természetesen nem kicsi adagokat, mert Ő ott dolgozott és hát a szakács is haver volt-mit tesz isten!
Közben váltottuk a világot és vitattuk, mit kellene a vasárnapi buliig megtanulni.
A vacsora a Kohász étteremben volt, mert ott a magyaros szűzérme a legjobb  és hát persze  a szakács itt is kijött üdvözölni bennünket. Még csoda, hogy ötven valahány kilómmal nem estem el ennyi kajával a pocakban..
Évekig tartott ez a gasztro-körút, ahogy ketten bebarangoltuk az újvárosi konyhákat. Nélküle talán soha nem ismertem volna meg ennyi ételt és ízt. Óriási bulikat csináltunk.. Abban az időben színpadon is koncerteztünk.  Barát csuhában, előttünk hatalmas gyertyák és a Yardbirds Still I M Sad-el kezdtünk a Gregorián kórussal 1966-ban ! Hihetetlen volt.Ötleteltünk és minden bejött ! Buli ezerrel !
 Aztán egyszer  Gyuri bajba került, és "Szőröm" nem akart nélküle zenélni. Nagyon maga alatt volt.
Mi csináltunk egy új zenekart a Deltát és csak rá három évre tudtuk egy buli erejéig újból a színpadra csalni.
Akkorra már a klasszikus Delta szétment -egyetem stb...újítottunk!
Boda Ákos a Bad Portersből hozta a Led Zeppelin zenéket, amit nem csak elhozott, hanem el is gitározott! Furfangos módon maga fabrikálta át orosz hét húros gitárját 12 húrossá és eszméletlen elektronikai trükkökkel felruházva  el is pengette a nemes riffeket. Gyika kalapált a dobokon mint a kovács az üllőn, Ceka pedig Plant mester legjobb tanítványa volt ezen az esten. Hogy mekkora buli volt a Bartók színház teremben 1970-ben a Whola lotta love és a Mobi Dick?
 Azt, csak az tudja megérteni aki ott szorongott a székeken.
Tán basszus szóló kissé hosszabb lehetett a megszokottnál, mert valaki belefütyült. "Szőröm"  letolta a szemüveget az orrán-kinézett felette- döbbent csend lett - ujjával megfenyegette a kis füttyöst  és folytatta a szólót. Elementáris erővel tört fel a feszült csendből  az őrjöngés! Még most is beleborzongok!
Aztán kalandvágyból , vagy csak elege lett a piszkálódásokból, egy nap  harmadmagával átúszta az Adriát Triesztnél. Jó úszó volt, az úszó szakosztályt erősítette anno.
Sokáig nem hallottunk róla...csak annyit Capua után, Svájcig fújta a szél... Talán harminc év is eltelt, mikor az öccse mondta, Lackó hazalátogat.
Én mentem kocsival érte Pestre a vonathoz.  Alig ismertem meg..egy kis vékony  emberke volt - pocak nélkül, mint egy  halk szavú kis tisztviselő.  Hozta asszonyát is, aki annak idején utána ment. Kimentünk hozzánk a kertbe, jókat dumáltunk, de a magyaros kaja már nemigen ment.
-Nehéz ez már nekem - szabadkozott.
Jókat beszélgettünk, röhögtünk,ahogy szokott lenni ilyenkor -harminc évet nem lehet egyszerre elmesélni..
Mondta, jól megy a sora , több zenekarban játszik és élvezi nagyon...nem is igen akart hazajönni , de az asszony miatt..ugye...
Aztán hazamentek és a felesége pár hónapra meghalt.
"Szőr" még párszor hazajött, vett egy aranyos kis nyaralót is a Duna parton... Aztán sokáig semmi....
Egyszer még is hírt hallottam felőle ..elaludt a munkahelyén -örökre.
Elment egy nagy basszusos oda, ahol már dolgozni nem kell és kedvére zenélhet akár a legnagyobbakkal is..
Egy nagy egyéniséget vesztettünk vele..

2014. február 25., kedd

A FAPAD-os !



A Fapad egy fogalom!..
Leánykori neve : Kiscsillag étterem és söröző, de mi Fapadnak hívtuk, mert hosszú asztalai mellett, kemény fapadokon, boxba beülve lehetett kortyolgatni a sört.
 Mikor- milyet, mert a helyzet javulásával a hatvanas –hetvenes évek Újvárosában a sör minősége is változó volt.
Köbvil azaz Lóbányai Homályos és kanizsai Kinizsi ez volt a menü. Aztán, mikor- ki volt a csapos vagy a főnök azt ittunk amit kaptunk. A kaja jó volt! Vese-velő és resztelt máj 7.80 a sör 3,00 és 3,50 Ft volt ez még belefért a napi buliba!
Esténként tehát Fapad!
Itt  váltottuk a világot esténként a hatvanas -hetvenes években, eltelve a  a rántott hús és sülő krumpli illatával, a babgulyás kavargó gőzével.
.A sörözés közös kasszából történt. –Beültünk és mindenki turkált a zsebében...Pótolunk, mennyid van? És már is gurultak az asztalon az alumínium forintosok, páncélos bélások. Ha nagyon megéheztünk, kértünk négy-öt adag sült krumplit. A pincérek utálták a csóriságunkat és a szakácsra bízták a terítést, aki a  tányér helyett a sörkihordó kerek alumínium tálcáját borította meg a krumplival és onnan csipegettük fel a sistergő sózott falatokat. Aki király volt, sóletet rendelt. Akkor mindenki kenyeret kért és a rendelő arra pakolta a babot és ha sikerült húst is szerezni rá, az volt akkor a királyság!..
 Ideális hely volt az álmodozásra, a hideg téli napokon a melegedésre.
Itt beszéltük meg, milyen számok mentek a héten a Luxin, melyiket kellene megtanulni és ki melyik csajt akarja felszedni, nehogy ütközés legyen, ha valaki már ráhajtott.
Szóval élénk társasági élet zajlott a Fapadban korra és nemre való tekintet nélkül. Ide bejártak az egyetemisták, akik valahol Pesten vagy Pécsen tanultak,a sofőrök, akik már begurították a verdákat a garázsba és melósok, akik aznapra már becsukták a „Putyilov”gyár kapuját maguk mögött
.Így becézgettük a Vasműt ahonnan a mindennapi füstünket, ércporunkat kaptuk és ahol kerestük a kenyérre valót.
Ebben az időben ,de még bevonulásom előtt jártam Klárával, aki szép sudár kézilabdás lány volt és gimnazista létére, eléggé nagy szelet kavart az én életemben is.
.Mikor megjelent lobogó szőke hajával, kék mini szoknyájában és megőrjítette a fiúkat. Én meg  élveztem a helyzetet, az irigykedésüket!
Nem egy egyszerű eset volt. Minden mozdulatában benne volt a kihívás és szinte sistergett körülötte a levegő. Kicsit rekedtes hangjával, olyan erotikus volt, mint az olasz sztár Monica Vitti.
Aztán, hogy  jött a sereg és a nagy érzelmek, még egy ideig döngették a laktanya vaskapuját aztán, mivel a kapu nehezen engedett, otthon keresett bevehető erődöket Klára- gondolom sikerrel. Viszont a Fapad állt és működött és tárt karokkal fogadta  az éppen katonáskodókat. Mintha anyánk ölébe jutottunk volna vissza!
Szeretetteljes társulat volt a miénk.
Soha nem balhéztunk csak  ugrattuk egymást. és akkor nagy röhögésekkel díjaztuk a humort.
Aztán, hogy két évre kivett bennünket a sereg a forgásból és némi átalakítás után visszatoloncolt a civilek közé ahová már kissé megkérgesedve, megizmosodva, talán komolyodva érkeztünk. Néha már az emlékek is fakulnak, de hát ki emlékszik már mindenre ebben a nagy sodródásban?
A társaság ugyanúgy összejárt beszélgetni, iszogatni és mesélni mi történt vele, míg nem láttuk egymást, aztán új tagok jöttek, új lányok, új szerelmek és mindenkinek volt egy  története, amit  két korsó sör közé betudott  szorítani.
Később a Fapad  a blues zene fellegvára lett. Sok tehetséges zenekar döntögette a korlátot -falszomszédságban a rendőrséggel.
Emlékezetem szerint semmi kihágás nem volt .
Deák Bill Gyulát és bandáját valamint Angelikát , na és Kis Pált és a Borzot láttam itt aratni, de a Kiscsillag üzleti szempontból mára összeszűkült és már csak méterei vannak hátra a WC-től-
ami ugyan egy igen fontos helység, de a nagy történetek nem ott történtek.
A többi részét valamelyik bank felfalta...ahogy a rendőrség is száműzetésbe került a belvárosból-stratégiailag..
Hát, ha lesz még időm és kedvem beszorítok ide néhány történetet az akkori haverokról...a zenéről, a rockról, a csajokról.......
De, ezen még gondolkodnom kell !



2014. január 19., vasárnap

M3 és társai..

Ismét kiverték a biztosítékomat!
Ügyfeleim kérték csináljak, nekik nosztalgia tv-t  Nosza! ....Ugrok!  persze .Mindig tv.. miközben hangolom le a Set top boxot az M3 nosztalgia tv-nél -  behidalok! Mr.Victor Orban beszél hozzám a híradóban.!. A mi,  kedves vezetőnk szól hozzánk!- J.Kádár elvtárs révén-már a -hatvanas-hetvenes években ezen átestünk!...tudtuk mi a krumpli leves, hiszen, megmondta a frankót!  ./ ha szarban vagyunk , ne beszéljünk tejről-mézről !/ Ez a szerencse fia pedig  - a nosztalgia tv-én a  sok fáradt öregasszony és elvásott párja alól kihúzza a padot ! Mi a rézveretes f....dumát kell nekem ezen hallgatnom?! Ez a tv csatorna arról szólna ,hogy mama és párja, a párás szemű Józsi, mikor meglátja gyerekkori-tv műsorát - a fekete fehér kivehetetlenül elkopott kockákon  - könnyét törölgetve agonizál a tv indulásakor fennmaradt, lepusztult, fekete fehér filmeken . .Lehet itt véget is ér az élet , és teret biztosít a nem nyugdíjból élő nemzedéknek!  Nagy vezér !   Legalább ezen a csatornán hagyj magunkra ! Ne színezd, ezzel már elkéstél.. Gondolkodj! Mi azok vagyunk, akik már régen fenn ragyogtak, mikor téged csak csiszoltak! Mi hatvan- hetven éve hallgatjuk a világmegváltókat..jobbról és balról is !Szerencsére, vagy neked sajnos, még annyira nem vagyunk  elhülyülve, hogy vakon higgyünk neked ! Tény, az ellenfeleid is eléggé impotensek, de ez az arcátlan pofába magyarázás részedről,eléggé gusztustalan.  És ha kérhetném nagyuram, legalább a játék kedvéért -már a mi játékunk  kedvéért, ezt a  kurva M3 nevű -  politikátlan?- .csatornát hagyd meg nekünk, a csendes elmúlás eszközeként... Ha nem ..hát rendezz benne rendszeresen évértékelést...de akkor magadra vess!

2014. január 17., péntek

Ma meglepődtem..

Kissé elkuszálódtam a szálakban, ami az emberi érzéseket mozgatja, ezért kissé kicsavarodott nálam a biztosíték. Kínomban és első bilagit bevétele után, kitört belőlem a visszafojtott közléskényszer..Folks That all!
  • Ma meglepetésként ért a következő...
    Több, számomra kedves barátnőnk, azért nem jön el a bulira, mert Mikinek rendeztünk egy jótékonysági bulit, ahol kapott némi esélyt, hogy húzza még egy darabig ebben a rohadt világban! Ők, úgy érzik ezt nem érdemelte meg... Mikit én régen, gyerekkorom óta ismerem, együtt jártunk iskolába is és tudom minden hibája ellenére egy csupa szív értékes ember.. Együtt kezdtünk el ismét a Deltát feltámasztani és mikor kezdtük- egy egészséges humoránál lévő, remek ember volt.. Két év elteltével-az első koncerten, már jelentkeztek a betegsége tünetei, amit hősiesen - ott el is ismert. Később, sajnos ezt már a színpadon, nem lehetett kezelni. Nagyon sajnálom!..Ezért, mert úgy érzem ,vele kezdtük és ha van rá mód,hogy segíthessünk, megtesszük, megtettük együtt és talán, meg is fogjuk tenni..Főleg hogy kirabolták és így még kilátástalanabb helyzetbe került! Nincs nálunk a bölcsek köve, nem vagyunk senkik, csak egy csapat, akik együtt vagyunk és ezer éve meg kettő, hogy ismerjük egymást és ha van közöttünk olyan ,aki bajba kerül, és csak mi tudunk segíteni - tegyük meg és ne azzal foglalkozzunk ivott-e anno és tett-e célzást arra milyen jó lenne a szoknya alá benézni! Emberek vagyunk ,barátok..talán...azokkal is, akik ez miatt bojkottálnak minket, mert segítünk rajta...Mindenkin nem tudunk segíteni.. bár tehetnénk.!..Talán valaki - lehet isten adta meg a lehetőséget - neki és nekünk...erre. Remélem ez megértésre talál azoknál is akik ezt a segítséget nehezményezik...Köszönöm a meghallgatást és a megértést!

Mottóm:
Akinek nem ingere, ne vegye magára !
Én azért szeretlek benneteket..