Kórházi jelentés 3

Nagyvizit !
 Mindenki itt van aki számít, rendesen megnézik a kórlapot,.. a nővérek sürögnek, a kis orvosok jelentenek az adjunktusnak, mi szorongunk, mit hoz a mai nap. Egyenlőre reggelit Nincs ebben hiba  semmi. Érdekes.. otthon egy falásra befalnám ezt a kenyér adagot, itt még estére is marad.! EKG.mondja a nővérke és  átirányít a kórház másik szárnyára. Mennék is, de mivel az utcáról hoztak be, csak rövid alsóban tudom ezt megtenni. Sebaj had élvezze mindenki a szabadságomat. Még jó hogy slicc nincs rajta! Akkor bajban lennék. EKG fektetés, elektródák..úgy érzem magam mintha egy aksi lennék és éppen feltöltenének. Aztán tolnak  is le egy kamerát a ...fene tudja mimen, de úgy érzem ott menten megpusztulok. Kiabálnak ne nyeljek, de ezt már kontrollálni nem tudom és csak harcolok a levegőért, az életemért. Aztán kihúzzák és  markomba nyomnak egy marék papírvattát, hogy törölgessem le magam.Nem könnyű az életem, de nagyon szar..mi a francot keresek én itt? Mondja a főfontos orvos szív átütés kellene. Belemegyek? Választásom? Persze..vagy , vagy .. akkor legyen! Harmadszori invitálásra is megjelentem, aztán intenzív..gatya le,pizsi fel!
Vagyis az is le..három hetvenes mami és egy öreg cigány Ercsiből a statisztéria. Kissé hideg van..de nővérke mondja  büdös van, szellőztet, kifagyunk. Amúgy kedves lány,  jó egy órát elbeszélgetünk, miután rá vagyunk bízva. Reggel vizit, kaja nuku. Bejön a beavatkozást eszközlő főorvos és még egy rakás orvostanhallgató...De népszerű lettem!
- Jó napot ! mondja  Szevasz La.../miután jól ismerem/...aztán mélybe zuhanás..... Miután ébredtem látom senki.. Kérdezem a mamikat ...
-Na, hol a csapat?!
-Már régen elmentek-mondja a közlékenyebb.
- Kétszer is sokkoltatták..nehezen ment ! Azt, azért nem tudta, hogy a szív megállítás, vagy az élesztéskor. Mindegy ! Fő hogy élek!
A kábelek bekötve  az intenzíves nővér a pult mögött ..el vagyunk... Éjszaka  odajön és  megtörölget, leül az ágy szélére, jól elbeszélgetünk.. .Kedves lány..udvarolnék, de mire.. itt és így?..Azt mondják a mamik voltam odaát..  na ne!..én nem láttam semmit... sem alagutat, sem fényességet.
Másnap az öreg cigányt a családja hazaviszi..oda  a napi 15 látogató.
Pár nap és mehetek haza. Távozáskor lányos zavaromban megkérdezem a dokimat, mivel tartozom . Rám néz elutasítón...kényelmetlenül érzem magam..Köszönöm, mormolom.
Udvariatlan lehettem!
Ma már tudom....

HULLÁMOK TETEJÉN, BAJÁIG

Gyönyörű  Gemenc...de egyszer csak haza kell menni!
Az utolsó szakaszon, mielőtt elindultunk volna a csónakkal Bajáig,csendes permet ébresztett a kihunyt tűz mellett. Didergősen keresgéltük a reggeli fogmosásra félretett pálinkát, de az éjszakai világváltás jó meghúzatta velünk az üveget, így gyorsan kellett reagálni, hogy nehogy valamelyik lánynak jusson és megártson  a  maradék pálinka.
Így  felfrissülve, egy gyors mosakodás- mint a macska csak valamivel több vízzel ! -csakúgy futtában toltunk egy-két falatot az orrunk alá és bepakoltunk a magára hagyatott lélekvesztőbe. Keményen pumpáltunk, hogy Bajáig már ne kelljen partra szállni. Erős csapásokkal húztunk a  fősodor felé, hogy gyorsabban haladjunk. Elkaptuk a sebességet, ami jó esetben 5-6 kilométeres lehetett óránként.  Volt időnk nézelődni. Közben a szél feltámadt és erősen tolta a hullámokat délről a folyással szemben-legtöbbször be  a csónakba !. Ez már nem a csendes csorgás volt, hanem a kapaszkodós billegős hullám tarajokon való, hegyre fel - völgybe le játék.  A két lány, láttam erősebben markolta oldalt a köteleket, még szerencse volt, hogy a kaja nagy részét már elpusztítottuk, így volt helyük a sátoron ülve a csónak aljában. Kezdtünk kifelé evezni a közepéről, de a hullámok csak csapkodtak befelé és szemünk szánk tele volt már vízzel!A káoszt csak fokozta, hogy a Hernád vontató hajónak éppen arra akadt dolga és délről a folyással szemben akkora hullámokat vert, hogy gyerekkorunkban visítottunk volna a gyönyörűségtől a kisapostagi rakodónál ! De hát ez most nem a nagy lubickolások, hanem a borulás elkerülésének az ideje volt. A lányok sikítoztak, mi káromkodtunk és bőszen eveztünk kifelé. Valahogy part közelébe vergődtünk, de ez már nem a fás bokros romantikus Gemenc volt, hanem egy magasabb löszfalas part, ahova felmászni így esőben nem volt ajánlatos. Aztán az eső lassan elállt, a szél is visszafogta a fújhatnékját és a nap félretolva a felhőt, elkezdte felszárítani hátunkról a vizet . Így gőzölögve hajóztunk le Bajáig. A jobb parton volt egy védett öböl, ahol csónakok garmada volt kikötve,  oda beeveztünk. Többen hitetlenkedve rázták a fejüket mi a francon ülünk mi?  Szépen nézhettünk ki! Szétázva, csatakosan...Találtunk egy büfét ahol leöblítettük az ijedséget a torkunkról egy kis tüzes vízzel, ettünk valami meleget és kieresztettük a csónak lelkét. Surrogva szólt a vastag torok ahogy távozott belőle a lég...de ez már megnyugtató volt.... ezt már a szárazföldön tette és nem a Duna közepén!
Esteledett, mikor Totó megérkezett a mikrobusszal és betömve a gumicsónakot hazafelé poroszkáltunk a Barkasszal.
 Megcsináltuk ! Lecsorogtunk .....Bajáig ..


Többször voltam még a haverokkal csorogni, de Bajáig csak ez egyszer...aztán pár év múlva kenuval is lementünk..na, az volt még egy szép mulatság-nyolcan egy portyakenuban..!
De ezt majd máskor..

MÁR MEGINT EZEK A ROMÁNOK !

Ma megint elvertek bennünket!
 Nem kicsit,  nagyon ahogy a szomszéd gyerek mondaná !
A mai meccsen elgondolkodtam..miért is van bennem ez a nagy nemzetinyerniakarás?Ez most absolute nem a szokásos cinizmusom, "úgysemsikerűlbasszamegségem" 
Hanem tényleg a szívem minden melegével, erejével ordítoznám , hogy góóóóól! és hajrá magyarok, hajrá mi! Mert aztán legalább fociban kéne valami igazi jó produktum, aztán tennék én a dzsidípire nagy halmot. De, hát ez a kurva foci sem hozza nekem azt amit szeretnék! Csak egy kicsi két órás mámort, egy kis  kielégülést / már így nyögdijasan mást nem remélhetek/ de a foci ellen be vagyunk oltva..bocs talán nem a foci ellen, de ilyen beszari módon ha én ifi koromban így teszek ..Szép emlékű Fejes Laci bácsi úgy rúgott volna ki a Kohász ifiből, hogy anyám a büdös zoknik között sem talált volna meg!..Pedig nagy tehetség voltam az első csapat bosszantásában!
Edzőmeccsen szegény, azóta az örök focipályára távozott  Ligeti Bélát vertem át kétségbeesésemben és ezzel kettő nullra vezetett az ifi a nagy csapat ellen. Az átverés  nem a csíny része volt, mert ő közel a nyolcvan kilójával tornyosult előttem, az én ötven kilómmal szemben. Talán az életemet mentettem, mert tudtam harmadszorra nem jön be a csel amit kétségbeesésemben kétszer megtettem.Tudta ezt Béla is mert mielőtt labdát kaptam volna nemes egyszerűséggel kirúgott a pályáról a salakon túlra. Ez még akkoriban egy első osztályú játékosban nem okozott katarzist. Én meg örülhettem, hogy barátságos meccsen nem a gerincem tört hat méteres repülés után..
Hiába, a nagy élményeket meg kell élni!  Vagy túlélni!......amit most is próbálok, mert megint reménykedek, de cserbenhagynak, és szívok, mint a torkos borz! Pedig az asszonyomat elküldtem időben aludni, a kutyát megetettem, unokával lepacsíztam, a fröccsöket kitöltöttem és mégis minden hiába!
Itten kérem vernek minket..de nagyon! 
Ilyen jó magyarossággal  ki tudom jelenteni.. ezt elkúrtuk...nem kicsit...
A román csendőrök meg vígan kardlapozzák az elkeseredett  elszabadult indulatokat..
2013.09.06
A reményvesztés napja.