2013. augusztus 20., kedd

A nagyember

Abban az időben amikor még naiv emberke voltam és úgy éreztem a becsületes munkámat megfizetik és megélek belőle elkerültem Kecskemétre. .
Pár héttel előtte megjelent nálam egy igen szimpatikus fiatalember és megkérdezte elmennék-e egy utcát végigkábelezve antennát szerelni egy kedves barátjának, aki nagy ember.igen nagy ember! Ismertem  a fiatalembert aki a munkát hozta, a tanácsnál volt a műszaki osztályon valami építési előadó, vagy engedélyeztető, úgyhogy hittem benne mint a bibliában.
 Csábító dolog volt így utólag bevallom és alá is szaladtam.. Már pedig az ember már alig várja hogy elcsábuljon- még ha csak munkáról van is szó! Szóval ilyenkor az ember autóba pattan és irány Kecskemét!  Vittem magammal  Pistit , akivel együtt húztuk a kábelt és az igát
. A Rigó utca szépen rendezett, a belvárosban a természet  egy kis szigete. Földszintes házak között  méretes, talán patrícius háznak mondható épületen kint a  tábla "Murányi" kft. Érdekes egy cégtábla...ovális és a közepén egy Dávid csillag..Ilyen tábla abban az átkosban csak az állami cégeknek volt engedélyezve..így a csillaggal kombinálva azonban eléggé bizarr volt! Csengetés után egy ringó csipejű, festett fekete hölgy enged be a kapun.
 Az első meghökkenés az udvaron kis talapzatra állított Horthy  bronz mellszobor!
 Dávid csillag-Horthy szoborral-remek cuvée !
Bevezetődtünk a szentélybe, ahol régi faragott bútorok között egy ötvenes csontos arcú, ősz hajú ember fekszik a heverőn, feje egy nő ölében, a másik nő pedig  pedikűrősi műveleteket végez a "nagyember" lábán. Valami igen nagy bütyök vagy repedés lehetett a sarkán, mert az idő alatt amíg a tárgyalás folyt, egyfolytában reszelte,, ollózta azokat a részeket amivel, a Mester a földet érinthette. Bibliai kép!
Az ember ez idő alatt feküdt végig a dikón és ez a harmadik nő -az "öles" a halántékát masszírozta. Üljetek le! -kelt fel félálmából -ujjával mutatva a tárgyalni jövőknek kikészített pamlagot.
 Mondjátok ! - szólt ránk unottan.
-Mit  mondjunk  !  -összenéztünk! Ilyenkor az ember a jobbik felét mutatja.. felkel, kezet fog, elmondja mit akar, megmutatja hol, megegyezünk stb...De itt semmi..
Nagyember szeme sem rebben, lehunyt pillái  tán oda vannak ragasztva és ezt fixáltatja és csak a szája sarkából szól oda a festett feketének -Magdika mutasd meg nekik!... és Magdika megmutatja, no nem azt amit szívesen megnéznénk rajta, hanem kivisz a utcára és a körülöttünk lévő három házat. Végigjárva a terepet, elmondja, mit szeretne a Jóska !
Csak így - a Jóska !
Hatalmas házak rengeteg kábel, központot is kéne, no.. de nagy az igény... parabolával, reciverekkel ...esetleg, még azt is ..ha lenne rá igény...- ecseteljük az ápoltnak mikor a bejárásról visszaérünk. Emberünk végre féloldalra fordul, felkönyököl és megkérdi
- Aztán, az mennyi lesz !
- Hát jó ötszázezer mondom bátortalanul. Nagyember rám néz.
 -Ötszáz, egymillió mit számít... van itt pénz dögivel !  - ezzel visszahanyatlik a női ölbe és talán el is alszik.
Na ha van, hát az jó, mert mi dolgozni szeretnénk és akkor keresünk is. Vissza Újvárosban és harmadnapján a hétnek megjelenünk a nagyembernél.
Szerszámok, kábelek, szerelvények, sistereg a munka a kezünk alatt. Már a második háznál tartunk, ami belül egy hatalmas kert  gyönyörű oszlopok. A ház mint egy főúri kastély- felújítás alatt. Látszik jó mesterek végzik itt a dolgukat. Érdeklődöm Magdikánál..
- Hát a mesterek hol vannak? -  mutatok a padlólerakás félállapotára.
- Nem tudom, már régen voltak itt, tán már nem is élnek-nyugtat le.
- Mert?
- Mert..
Nem nyugtatott meg.
Megcsináltuk a munkát, nagyember jött.... magyarázzuk neki- mit, hogyan! Nem nagyon érdekli. Vele volt valami partnere annak mondja- Egy milla lesz, de nem számít !
- Gyertek be az irodába...Mennyi?
 Mondom az árat, kevesebb, mint ahogy terveztük. Pisti egyfolytában gyanakodott és több cuccot nem építettünk be, amire nem volt akkor szükség.
-Az építkezés miatt, aztán majd ha bent laknak, majd akkor.... - magyarázom, remélve, hogy  nagyember megveregeti a vállamat.
Nem veregeti. Fenn ül egy trónszékszerű alkalmatosságon, egy dobogóra szerelt íróasztal mellett lábai az asztalon, mint Jocky Ewing-nak. Előtte egy smaragdzöld színű ásvány, bele egy arany Dávid csillag vésve. Mi pedig három szinttel lejjebb, a süppedős szófán, ahonnan felpattanni csak erőlködve lehetne. A nagyember onnan tekint le ránk, mint isten a felhők fölül, ha kíváncsi mi történik az ő országában. Ez aztán ki volt ez gondolva! .Tiszta pszichológia ! A nyomás fentről! Süppedés alul!
- Magdika! Mennyi a készpénz most itthon?-látva, hogy szorongatom a számlát.
Mindenes Magdika megmondja.
-Úgy százezer !
- Na itt van ez, aztán gyertek holnap után és megkapjátok a többit. Közben. csakúgy mellékesen elmeséli, most engedték ki a börtönből-valami gazdasági ügyek miatt volt bent vagy két és fél évet- és ott többet tanult az ügyvédektől, mintha a jogot elvégezte volna!
Mi pedig csak ülünk a pamlagon és valami rossz érzetünk kezd lenni.
Eljött a holnapután és mi ott szorongunk a pamlagon megint és várjuk , hogy a pénz megérkezzen. Az jön!
Nagyember ad még hetvenet és a lelkünkre köti...
- Aztán gyertek ám a többiért is három nap múlva, akkorra eladjuk az autókat és lesz pénz !...és ez még lejátszódik négyszer..Soha nem mondta hogy nem ad többet! Én meg már le is áfáztam az összes után, anyaggal, munkadíjjal.
De nem adtam fel ! Megszoktak ott bennünket.
Már mire mentünk a kávénk ki volt készítve, már odatartozunk a házhoz, a bejövő ügyvédet mi igazítottuk útba és láttuk, ahogy félszegen félfenékkel érintve a süppedőst, alázatosan hajlong ültében nagyember íróasztala alatt.
Később, már el sem mentem..csak telefonon értekeztem a titkárnővel, akivel majdnem baráti kapcsolatba kerültem.


- Mondja már meg -kínlódtam ellehetetlenülve-mit tegyek?
- Veressem meg?- mondtam ki a szót, amit magam sem gondoltam komolyan.
 Ijedt hang érkezett a telefonból
- Úristen!- eszébe ne jusson ilyet gondolni sem!-suttogta.
 Aztán valami Marinkó nevű embert emlegetett aki talán nagyember barátai közé tartozott és abban az időben hírhedett be.
Akkor esett le ! Erre értette Magdika, tán a kőművesek már nem is élnek !
Kérdezem az ügyvédet, akinél válni szoktam, hogy mit tehetek hivatalosan?
- Semmit...maga lenne a százhetven-nyolcadik a perlők között..kettőben én is benne vagyok, tudom. Azok pedig nem ekkora összegek- utalt az én háromszázezremre. Érti?
- Értettem. Megértettem!
Még egyszer elmentem az oroszlánbarlangba. Kedvesen fogadott, kitartás mondta, megrázogatta a kezemet és hátba veregetve utamra engedett.
Kint a folyosón, egy nagy képen a református egyház köszönő levele volt bekeretezve, ahol köszönetüket fejezik ki a nyújtott támogatásért nagyembernek,  a másik képen Shevarnadze-vel, Grúzia eső emberével parolázik a "Jóska".
- Szegény Grúzia!- gondoltam magamban, miközben távoztomban barackot  nyomtam a kertben Horthy Miklós  fejére.
Többet be sem engedtek...



2013. augusztus 8., csütörtök

MESE ARRÓL, HOGY NEM LETTEM ÉN KISAPOSTAGI LAKOS...


- Te kisapostagi vagy nem, Lackó? -  tenyerel le az asztalra Gyurka.

- Na erről mesélhetnék! - somolygok fel a bajszom alól a kérdezőre és kérek egy korsó sört a pincértől.

Erre bizony szükségem lesz, mert az ember a nagy mesélésbe kimelegedik és hát a torka is ugye...akkor már inkább előzzük meg a kiszáradást!
Abban az időben amikor még az ember tele van ötlettel, tervekkel, erővel akkor kezdtem én is a házépítésen gondolkodni. No gondolkodhattam én, mert pénzem egy szál sem volt. Aztán valami csekélyke kis csurranás volt a pénz zsákjának egy foltja alól, mert vagy harmincezer jó forintokat sikerült találni valami adás-vételen így a telekre való már meg lett.
 Nosza neki a határnak ! Kérdezgettünk fűt-fát ki adna el valamiféle telkecskét, hogy a kacsalábat lerakhassuk a leendő ház alá. Egyszer csak fülbe súgnak a kedvenc falumban ahol gyerekeskedtem,  árulják a pap kertjét! Na csapódás fel a nyeregbe és gurulok le a jó tót atyafiak közé Kisapostagra!
Meg lesz az !-gondoltam belül mosolyogva - hiszen ott még a vén eperfa is rokon! Örömmel is fogadtak a presbiterek és mindjárt apám után le is Imréztek.
Bánom is én, hívjatok akár Sanyinak is csak nekem adjátok el a telket! -járkált bennem a nagy megindulás.
-No öcsém csapj a tenyerünkbe ! -szólt a legöregebb presbiter, mert az evangélikusoknál a világi dolgokat a presbitereket a falu tekintélyesei intézték. Ez a tekintély nem a pocakon múlott, mert akkor négy -öt ismerősöm onnan, nyugodtan bővíthette volna a választmányt. Ez, olyan falu esze tekintély volt.
Megszereztem hát amire vágytam !
A falu legszebb helyén a Surányi hegyen, csodás panorámával Apostagtól- Dunaföldvárig tartó széles kilátással, enyém lett a kert! Na és alattunk pár száz méterre hömpölyög a Duna! Isten ezt csak jókedvében csinálhatta így! Mindjárt vágtam is egy jó nagy lyukat a lécium bokrokon, hogy szalonnázás közben is gyönyörködhessem a panorámában. Az első nap csak azzal telt megszámoltam a birtokon a fákat . Négy szilva fa, négy meggyfa- királyi birtok !

Volt a kert felében egy kis hely ahol  hagymát,paradicsomot és krumplit lehetett termelni a bográcsba. Mert az első dolgok közé tartozott a bogrács felállítása-mit lehet tudni ! Kutyát hamar szereztem, mert ugye a birodalmat védeni kell valakinek, mikor én a munka frontján harcolok ! Szóval jól indult az életem! Más már nem is hiányzott volna csak a víz!.
Egy régi kút ásítozott a kertben- szomjan - ami mint kiderült, vagy harminc méter mély volt.
Fúratni kéne tovább, Ami nem is lett volna az olyan nagy probléma  a mai technika világában, de semmi vizet nem adott. Sem könyörgésre, sem nógatásra, sem szidásra vizet ,az nem akart fakasztani magából. Pedig régen ez volt a pap kertje,valami protekciót csak kaphattam volna  a nagy  "vízrendezőtől"!
Már vagy két éve húzogattam a számat a vizesvödör helyett, mikor megjelent a fő presbiter szépen kinyalva csakúgy istentisztelet után, parasztosan, nyakkendő nélküli fehér ingben, állig begombolkozva. Láttam nagyon hivatalosra vette a figurát.
- No öcsém, aztán hogy  boldogulsz?- nézett végig a királyságomon.
- Jól bátyám!-elégítettem ki a kíváncsiságát.
- Aztán van-e vized?
- Még nincs, de lesz!
- Aztán honnan?
- Hát a kútból!
- Abban van?
- Még nincs, de lesz!-bátorítottam magam is .
- Na, de a papnak lesz-e?
- Mi dolgom nekem a pappal? Hát eladta a kertet a kúttal !
- No, de nincs vize!
- Aztán, hogy akarja hogy legyen?
- Adj neki !
- És ha nem lesz?
- Akkor add neki a kutat, majd az ásat még lejjebb!
- Az én telkemen ? Azt ugyan nem!-kötöttem az ebet a karóhoz.
- Akkor ásass neki te!
- Én? Nem ettem én meszet!
- De akkor a papnak nem lesz kútja!
- Eddig volt, de vize akkor sem volt!
És ez így eltartott még estélig, olyan hévvel, hogy még a meggyborból is elfelejtettem megkínálni-pedig az aztán leszerelhette volna a kötözködhetnékjét!
Miután még vagy két presbiteri küldöttséget fogadtam az elkövetkezett két hétben a meggyfák alatt, elgondolkodtam jó lesz-e az nekem, ha már az első két évben haragosokat szerzek magamnak az atyafiak közül. -  majd' mind a rokonom is  volt !
Így hát, összecsomagoltam a két kapát, a meggyboros flaskát, leráztam a szilvafákat, a kutyát a szomszéd kisgyereknek ajándékoztam-úgyis megsiratta, hogy mi lesz vele a Rexi nélkül - búcsút intve a Dunának, bedrótoztam a kerítést és ezzel befejeztem a házépítési álmaimat.
Hát így nem lettem én kisapostagi lakos!
No, aztán lett nekem házam, nem ott és nem pont olyan, de azért rendes kis lak ez is!
-