2012. november 15., csütörtök

Nyolcvannyolc év..

November van.
Még nem emberkedik az idő, satnya  szellő pörgeti a sárga leveleket. Béla bácsi kis ételhordójával zörögve és botjára támaszkodva beles a boltba.
- Na mit szól?- reszeli a torkát, mintha potens érdeklődő lenne a jó seggű bájaira. A formás nő előtte sietett ki a kapun, forgatva maga után a férfi fejeket  Nyolcvannyolc éves az öreg éppen ma, és elemében van. Irigylem az aktivitását. Jön megy egész nap és meg-megáll velem egykét  szóra. Mert beszélgetni nagyon szeret. Naponta megbeszéljük az aktuális politikát -  nem kímélve a politikusokat, okoskodókat, aztán  szántunk, vetünk. Mindezt verbálisan, mert ugye földünk egyikünknek sincs. Neki már nem, nekem meg talán nem is volt - leszámítva az anyai örökségem, amit pár óra alatt sikerült elkótyavetyélnem. Szóval erősen izzítunk és vitatjuk a földművelés  helyzetét és a helytelen vetésforgó alkalmazását, a rendszeres szerves trágyázás elmaradását.  Már lassan profi leszek benne -  Béla bácsinak köszönhetően, mert abban az átkosban ő  agronómusként. hasítatta a földet- nem is eredménytelenül .Az asszony halála költöztette be "sztalinba", ahogy ma is említi a város régi nevét. Szinte megfiatalodik az öreg, míg  parasztizálunk. Kihúzza magát a görnyedtségéből, kiegyenesedve magyaráz és még a botját is emelgeti a nyomaték kedvéért. Szakértelme elvitathatlan. Meggyőz...elvégre ő csak tudja...
 Mosolyogva, katona sztorikkal szórakoztat, amikor honvédként nagybátyámmal szolgálta a hazát Mátyásunk seregében.
- No, nem az igazságos volt a király abban az időben, hanem a másik az a"nitrafás" kopasz -mosolyodik el az öreg -emlékezve  Rákosira, a nagy május elsejei felvonulásokra és a munkás-paraszt nagygyűlésekre Aztán komolyra veszi dolgokat.
- Söpörték azok a pallást.. söpörtek azok mindent !  Szemetek vótak azok is !- tolja bele a jelent  a régi  padlás porába...
- Lehetett vóna jobb is, ha lett vóna aki elmagyarázza azoknak - bök az ujjával felfelé!- meg, ezeknek is !
- Ja-ja -bólogatok, mert aztán erre nincs  is  mit mondani . Elgondolkodó csend ereszkedik közénk...
- Na, megyek fiam !-int és rám hagyva a konzekvenciát  az ereszkedő ajtó nyikorgása bekíséri a liftbe.
Isten éltesse Béla bátyám !
Nyolcvannyolc év az már hatalom...csak ezzel  és mással sem tudunk mit kezdeni..