2012. február 28., kedd

KOPOGNAK !

Kopognak az ajtón. Gyuri szomszéd jön, aki rendes ember, Mozdonyt nem lop, bokszot nem eszik...szóval mondom rendes ember! Mikor az utolsó APEH /NAV/ csapásom volt és az autómat - amivel dolgozom felpakolták a trélerre , reggel odajött. Mivel jársz be dolgozni ?
Mivel, mivel!..Busszal!- adtam a büszkét. Na itt a kulcs - mutatott a Szamarájára - járj ezzel! Ez a autó nem ma született, de nem ázik be és némi visszafojtások után a nyolc literrel is megelégszik a megszokott tíz liter helyett. Szóval jó tett velem. Én meg Őt ezelőtt is ,most is, mindig szívesen látom.
Virágos jó kedve van, amit még az utca végén lévő Vad Macskában gyűjtött be, némi sörök közepette. Miután egy-két pohár borral leigazoltunk a barátságunk tartósságát, elmerültünk a világ dolgaiban és alig győztük az adomákat sorolni. Ahogy ilyenkor lenni szokott, borozás közben!
A tv közben megy és valami egyházi méltóság kezd lélekemelő beszédbe, mikor Gyuri elröhinti magát!
Na ezt figyeld !
Anyu - mert így hívja anyósát - aki igazi hívő asszony, eljár minden misére, még a szomszéd faluba is. Előszálláson akarta a püspöki misét megnézni. Nosza, indultunk az autóval és időben helyet foglaltunk a falu szép templomában. A többi mezőfalvi hívő ember és asszony meg busszal indult a jeles esemény megtekintésére. Már javában tartott az ájtatosság, mikor a buszos különítmény- ami természetesen minden kocsmánál megállt - befutott a misére. Éppen akkor, mikor a püspök belefeledkezvén a misébe, élénken ecsetelte Jézus tetteit és a biblia citálásában ahhoz részhez ért a példabeszédben, hogy " Kik vagytok ti idegenek?!" ... a bejövő mezőfalvi különítmény két, kissé kapatos tagja azonnal lereagálta a kérdést és a nagy csendbe beordította - Kik, hát kik ? Én meg a sógorom !
Kis híja volt, hogy röhögésbe ne fulladjon a püspöki mise, mert a két atyafi véve a bátorságot még a következő bibliai kérdésekre is válaszolni szeretett volna!



No ezt, a józanabb része a gyülekezetnek már nem tolerálta és enyhe noszogatásokkal a közeli 3113 sz vendéglátóipari egységbe toloncolta a tanúság tevőket, hogy ott várják ki a mise végét.. Miközben Gyuri barátom erről a nemes ünnepről tájékoztatott és a lecsurgó könnyeinket letörölgettük, mélyen elgondolkodtunk a világ nagy igazságain.. Csak egyszer válaszoljon az ember az isteni kihívásnak, mindjárt deportálják a kocsmába!..

2012. február 27., hétfő

VALÓ VILÁG !

zajlik az élet körülöttem.. Vasárnap lévén rendesen elszunyókáltam kedvenc fotelemben mikor hallom lányom szobájából a hangokat - Csaba vagy Attila, Attila vagy Csaba !
Türelmes emberként lazára veszem a figurát- adassék meg a császárnak ami jár és a népnek is -nem bánom ! Tőlem Mónika is újra debütálhat, rendesen lezárom a fülem és elkövetem firkáimat... De azért ez nem semmi ! Nem irigylem a palit mert ennyi időt, ennyi hülye között ép ésszel eltölteni az nem Hawaii! Megérdemli a pénzt, bár azt azért zárójelben megjegyzem ez az én lábamból is ki tudná húzni a tüskét! Szóval a végén belevalóztam magam - álmaimból - a világba és érdeklődve tapadtam a képernyőre...
Nem rossz gyerek ez az Attila ! Keményen állta a sarat és a mű ködöt is, a végső - győztes- belépésekor. Már csak azon aggódtam, le ne essen a csávó,mert akkor oda a fanyalgásom! Persze nem az irigység beszél belőlem - mert minek is vallanám be - örüljünk a szerencséjének ! Végre láthatok egy boldog embert ebben az igen boldogtalan országban ! Megnyert mindent amit lehetett - kocsit, lakást, pénzt, nőt- bár az már az ő kasszájára megy ..
Most már könnyű szívvel hajtom fejem a párnámra, győzött a jobbik, éljen az igazság! Csak az aggaszt hogy reggel ébredve nekem is elkezdődik megint a való világ...ahol se kocsi.se pénz.. Na, nő az még van, itt szuszókál mellettem...
Azért ezt a kis tarkát nem cserélném le..

2012. február 18., szombat

BEFÚTTA AZ UTAT A HÓ!


A nagy havak idejét éljük, egyéb foglalatosságaim miatt itthon rekedtem, nem is bánom, kell egy kis hóhányás az ember életében, hogy érezze "Mi végben is vagyunk mi itt a földön"!
Kapom fel a fejem, a deles hírekben a magyar királyi televízióból kisugárzó információra , Adony és Kalóz között megállt az élet, se ki, se be az utakon..mert befúttajazutatahó! Így népiesen a sző legszorosabb értelmében.
 Nézem a csinos kis hölgyet, Isten bizony napok óta szemezünk egymással, így az képernyőn keresztül, de a randira még várni kell, mert tényleg befútta az utat a hó! Elmennék arra - mert délután éppen ráérek,de nem tom, hol a bánatba van Kalóz..
Töprengésem közben arra gondoltam, tán a Dunán törték a jeget és előkerültek a Dunai hajós bolgár kalózai Strigáék és kiszabadulván a vernei könyvből most veszik be Adonyt és a haramiák össze kaszabolják az ABC pénztárosait az üvegbetét díjjakért. Nosza, kapnám is a telefont ha lenne térerő- így télvíz idején előfordul az ilyesmi - de beugrik nem Kalóz az hanem Káloz! Szegény bemondónak rosszul írták fel!
A szerkesztő nézte Káloz nevet, Káloz... Káloz-ez hülyeség... így semmi értelme a dolognak,hát vette az elefántos radírját és kidörzsölte az ékezetet.
Engem nem különösen ráz meg hogy éppen nem lehet Adonyból átjutni Kálozra - mert mégis csak arra van licence szélnek télen, hogy fújja be az utakat - de azért ez nem egy országos hír ugye? Szerintem hetente jó ha húsz autó veszi a bátorságot hogy átkeljen a mezőföldi dombok között a sárvíz partján leledző kis községet meglátogatni.
Nem megbántva a káloziak önérzetét, de kevés olyan dolog van ott ami a felületes figyelmemet felpiszkálná.Tán a természetessége, a sárrét vadregénye, a Zichy kastély?
 Bár voltam Kálozon, de férfiasan bevallom azt nem láttam. Tudom ez az én hibám,de mégis.. Mi az isten agara rejtőzködhet ott abban a kicsinyke faluban - ami kb negyven kilométerre van Adonytól- hogy a 6-os számú főközlekedési úton tábla mutatja merre van Káloz! Ha Adony kacskaringós útjain átverekedjük magunkat, akkor jön vasutasok városa Pusztaszabolcs, a sínekkel. Egy Lajos király korabeli széttöredezett keskeny úton keresztül harminccal átvitorlázunk a lerombolt Felső-cikolai állami gazdaság épületei között. Eltoljuk a verdát, a jó illatú Szabadegyházára, ahonnan némi kacsázás után Sárosd City közepén csapódunk. Innen már gyerekjáték a szintén makadámos úton / szegény McAdam ha tudná hányszor térítettük már édesanyját valami ledér foglakozás felé ezért az utakért!/ Sárkeresztúrba érünk ahol megcsodálhatjuk a flórklórjáról híres tollazó falu, sárga, kék, lila házait - kőoroszlánokkal a kerítésen - némi sas beütéssel.
Rövid tanácstalanság után megtalálva a második legelhanyagoltabb utat, már is zötykölődhetünk Káloz felé.
Egy jó tízes és lám már meg is érkeztünk Kálozra vagy -ba, ahogy tetszik. Nem mondanám ,hogy sok járművel találkoztam mikor arra jártam, talán kettővel..egy vödörkék Zsigulival - csomgtartójából potyogott ki a frissen vágott akácfa és egy szakadt teherautóval. No, most tételezzük fel, stratégiai szempontból fontos Káloz..
Mit ad isten, mozgósítás van..mert veszedelmesen fenyegetnek bennünket az osztrák hegyivadászok és át kell csoportosítani az erőket Kálozra. Mit tesz az osztrák hegyivadász? Keresi a térképen és megüti a guta, hogy hova kell neki vonulnia egy kis ütközetért. Ha akkor nem murdel meg, az úton csak kitörik a kereke, mert aztán kátyú arra annyi van mint Panni nénin a tetű ! Ő meg arról volt híres. Nosza, már is visszavertük a labancokat egy kis jól álcázott rafinériával! Most már csak a Hősök terére kell vonulni és kapjuk a plecsnit és a krumpli virágot a zubbony hajtókájára.. Na de, ha nem stratégia van a dologban akkor mi a szösz, mert Fehérvárról jó úton az M7-en keresztül vidáman lekocsikázhat bárki falulátogatásra.
Dunaújvárostól pedig szintén el lehet könnyedén jutni Sárbogárdon keresztül, ha az ember Kálozra vágyik.. Akkor meg mi a penésznek terelik a kalandvágyókat erre a kietlen, lyukas, jég-marta, keréktörő útra? Elképzelni sem tudom... Ilyenkor aztán tényleg jól jön a baki. Adonyból Kalóz felé, befútta az utat a hó. Slussz-passz!
Mindenki maradjon otthon!

2012. február 12., vasárnap

És újra szól a hétlövetű !

Itt vagyok, élek és az átvonulók csapatába értem. Átvonulok a megfejtőkből az értetlenek csapatába.. Eddig király voltam saját kis dombocskámon, tudtam ki-kivel és kitől-mire számíthatok..Na ez megszűnt! Valahol elvesztettem a fonalat. A héten is azt halottam a tv-ben, fiúk lányok itt kurva nagy a sajtószabadság !
Már kezdtem magam jól érezni..nocsak, "háváj-dídzsí" az élet?... mikor hírnök lohol végig sorok közt, hogy kedvenc újságíróm lapátra került a helyi harsona oltáráról. Nem mondanám-mert minek -szeretem a stílusát. Kis firkantásai, patikamérlegen mérhető finom pengéi a hírlap fenntartásának komoly támasza volt. "Hétlövetűje" mindig célba talált és ha csak polemizált akkor is élvezettel olvastam sorait. Na ennek most vége.Jön egy racionálisnak mondott láz és pont azt a futárt üti ki a főtábláról, aki legtöbb pontot szerezte eddig..A napokban jött a telefon, fizessek elő a "Helyi Sikolyra"... Erősen keresgettem pénztárcámat..nosza van-e még két piaszterem az élvezetekre, de belátom bölcsen cselekedtem mikor a kivárásra szavaztam.
Értem én a dolgokat, persze.. példát kell statuálni mindenhol..hogy jön az elő ,hogy egy kis újvárosi újság riportere,a Nagy Politika fejére barackot nyom?! A Nagy Politika még is csak egy érzékeny ember.!! Nem? Zokon veszi a beleszólnak a magán életébe.. Pedig az a szemünk előtt játszódik..
A kezdeti, ártatlannak feltételezettből, az elkurvulásig itt minden van!
Mi pedig, birkák módjára bégetünk az akol előtt!..,mert bejutás, már oda sincs..!
Ezek után mi maradhat nekünk, hogy majd szamizdatként bujtatjuk a sorait a nagykabát bélésében?!
Eddig is élveztem a soraidat Boda Andris, hát had szóljon továbbra is a hétlövetű!
http://hetlovet.com