SZÜRET

Barátom születésnapját üljük és pecsenye sütés közben nézem, hogy egy gyönyörű fürt szőlő csordítja meg a nyálamat a gyümölcs tál tetejéről. Nincs még itt az ideje a mi szőlőnknek, tán Spanyolhonból emigrált ide ez a fürt. Szépen bordón, méltóságteljesen elterülve fekszik az almákon. A tüzet bámulom, miközben szopogatom a legnagyobb szemet, amit sikerült elcsennem.
Kicsi korom óta szeretem a szőlőt és a szüretet. Mikor még forró a kora őszi homok és mezítláb lehet még rohangálni a lefosztott sorok között, átugorva a mézédes szőlő fürtök halmát, a darazsak nagy mérgére.
- Szüret lesz !- mondta az előző vasárnap nagyapám és a héten csak az járt az eszünkben, mustot iszunk majd, az édes szőlőt két marokkal tömjük magunkba és birkagulyás lesz ebédre! Nagyapám -aki valamikor még sudaras juhászember volt- megörzött néhány birkát, akik az árkot tartották rendben. Ilyenkor kiválasztotta a gulyásnak és pörköltnek valót. A birkák népe először húzódozott a megtiszteltetéstől, hogy a szüreti mulatság részese legyen, de aztán - egy kivételével - megnyugodva vette tudomásul, hogy az össztáncot nélkülük rendezik. A vágást, csak a hajnali nagy bégetésből tudtuk meg, mert minket gyerekeket kihagytak az áldozati felhozatalból és csak a kutyák vad ugatása, meg a kiterített kifordított birkabőr utalt arra , hogy az ebéd egyik résztvevője már meg van. "Früstökölés" vette kezdetét, ami nem a "tökölést" jelentette , hanem a gyorsító, élénkítő pálinka bedobása utáni pár falatot, csak úgy röptébe a bajusz alá és indulás, mert a lovak már izgatottan prüszkölnek a kocsi előtt. Tán a reggeli birka vadászat szaga, vagy a lehetőség,hogy hegymenetbe kapcsolva felhúzhatják a kocsit a szőlőhegyre feldobta őket, mert horkantgatva várják a "hórukkot". Aki nem fér a kocsira az edényektől, az biciklivel támogatja a menetet. Mindenki megkapja a sorát, az asszonyok a vödröket, az ifjak a puttonyt. Az isten tudja hány színben csináltak vödröt Bonyhádon- de ahány szedő, annyi színű vödör villog a sorok között. A leszedett szőlőt puttonyba öntik, amit legények a kocsin álló szapulóba- a tároló edénybe ürítenek. Nagy a versengés, kinek szól a legszebb lány és kinek a huncut asszony sereg.
- Te, gyere hozzám, te vagy a legügyesebb! Verseny ez a javából és csak úgy röpködnek dévaj ugratások. Szende asszonyok csipkelődnek pajzán élcel a heveskedő legények rovására. Közben aki megszomjazott, ahhoz odaér a körbe járó korsó, amiben ott kotyog a tavalyi vörös teljes erejében, fokozva a hangulatot. A szedők, kisebb kupacokat raknak le a legszebb szőlőkből a sorok közé, amit majd ajándékba adnak, vagy felakasztják a spájzba a téli időkre, egy kis nassnak. Közben készül ebédre a birkagulyás, ami elmaradhatatlan szüretkor. Sisteregve lobog a tűzön a nagy bográcsban , jól bezöldségelve, meghintve csöves paprikával.
A kis csőszkunyhóból előkerülnek a tányérok. Aztán eljön az ebéd ideje és mindenki nagy karéj kenyérrel kapaszkodik az ezerféle tányérba és merül el a leves élvezetében. Csak a kanalak zörgése hallatszik, meg a "Mariskám, szednél még egy kicsit?" Még egy kis böngészés az elhagyott fürtök után és hazaindul had, mert a férfiaknak préselni kell, ..az pedig legtöbbször késő estig tart. Darálás, préselés, must kóstolás, fokolás, és hordóba csurgatás. Aztán a prés, magára hagyva szorongatja még ki a szemek közül a mustot...Már csak a hold marad fenn és nézi, hogy vackol el, kutya és ember...