PRÁGA.... az első nap

Már nem is emlékszem pontosan, mikor láttam először ..Tán kétezer környékén... egy szakmai gyűlésen amit a híres műsor szóró cég rendezett félévente- elvezetve bennünket a nyugat gyönyörébe az összetartás és csapat építés rejtelmeibe...Némi szakma is került a leittasodás elé, ezért feltűnő volt emberem, aki mindig beleokoskodott a kivont kések és villák zörgésébe és feltűnő módon szaporította a szót. Nem mondott hülyeségeket, aktuális problémákról beszélt, de mi már éhesek, szomjasak voltunk és a vezérkar is már szagot fogott. Na, ő volt a Gazdag Laci..Láttam a kocsiját..hát!... valamit tudhatott amit mi nem..Valamit megfogott, amit mi hanyagságból vagy valami visszahúzódás miatt kihagytunk. Ott volt mindenhol- mint a bolgár partizánok..minden kilométerkőnél.
Egy barátom szólt, akivel régen együtt üzleteltünk, hogy van egy lehetőség plusz munkára,- vállalom -e?
-Aj aj!- mondom a legjobbkor! Most vettem autót és...
...És ekkor jöttem össze Gazdag Lacival..
Nem volt a kedvencem az előbb említett okok miatt, de meló megtetszett amit kínált .. el kell hozni a kint maradt kölcsönzött berendezéseket a feledékenyektől, mert különben bíróság lett volna belőle.. Az emberek semmit nem utálnak jobban, mint hivatalos helyre menni, bíróságra pedig pláne nem szeretnek járni..
Szóval dolgoztunk, jött a lé...mindig pontosan... ritka szép napokat éltünk át...

Eltelt vagy egy év, és valaki a társulatból kitalálta, menjünk mi is összetartásra mert a nagy cég is ezt csinálta..Némi hazai szuper helyek után, - amit természetesen gazdánk a Gazdag fizetett- valaki feldobta....Prága?
-Na jó, bólintott és karácsony előtt elindultunk. Bassza meg! morogtam magamban a legnagyobb forgalom közepén, de Prága elcsábított.
Gábor, Mercedes lányom embere, szintén a kompánia tagja,..elkésett az indulással.Az ő Audiával indultunk a nép után, akik már javában hasítottak a Prágába vezető autópályán..
Vagy négy órával utánuk indultunk ..
Valami fergeteges havas eső verte a szélvédőt és az ablaktörlő motor már csak szalutálni tudott, törölni kevésbé..és ez az őrült, száznyolcvannal tépte fel az útról a latyakot..Ilyen sebességgel ütközni... esély sincs a kórházi ápolásra..Eleinte intettem, ne menj olyan gyorsan!... aztán, legyintettem ...gyors halál lesz..
Berobbantunk Prágába, telefon .. a többiek már túl vannak a vacsorán!. Nekünk nem maradt más, mint a sörözés...Egy német stílusú  sörházba mentünk, ...mintha a harmincas évek Berlinjében lettünk volna - ala Mephisto !
Hatalmas terem, a falak mellett asztalok sörpadokkal, a végében színpad, már csak a kánkánozó hölgyek hiányoztak ! Leültünk a társulathoz, ahol némi ugratások után sörhöz jutottunk.
Nem egy egyszerű hely volt. Öt kötényes sörember várta a rendelést és hatalmas fémtálcákkal egyensúlyozva tették az asztalra a finom fekete sört. Ez nem a hazai édeskés barna sör hanem egy karakteres igazi erős fekete sör volt. Szép kemény habhajjal ellátva olyan volt, mint egy cigány lány,..kísérőként Becherovka polgártárssal . Két kör lehajtása után, rendeltünk valami kaját. Ki is néztünk az étlapról valami kacsát, bár már rosszul láttunk , de a duck szónál nem lehetett tovább hajtani az étlapot. Pincérünk hozott is hamarosan három hosszába vágott szárnyast mártással, háromféle knédlivel, káposztákkal, úgyhogy megalapoztunk a fekete sörnek rendesen..Közben, harsány röhögések közepette elmeséltem az úti kalandokat, mire többen az elém tolt Becherovkás poharakkal próbáltak nyomást gyakorolni a mondanivalóra...Lassan kezdtük a társulatot jókedvben utolérni..
Német diák csapat jött... ettek mint Robinson mikor fedélzetre került.. Be is csiccsantottak hamarosan és jó német szokás szerint dülöngélve a padon, énekelve csapták össze a literes sörös flaskákat.
Teljesen idilli állapotba kerültünk. sör, hangulat, nők...mi kell még?..Laci barátunk állta a szavát és fizetett mint a katonatiszt.. Szállodába menet egy taxissal egyezkedtem, aki látva "jókedvemet", mindjárt háromszoros fuvardíjat számolt, az egy kilométerért..
 Otthon éreztem magam Prágában..

DÜBÖRGÉS UTÁNI CSEND....

Szóval megtörtént !!
Már elfelejtettem, milyen nehéz szakma a rock szakma. Ötven méterről hordani az erősítőket, dobokat. ez olyan nehéz mint a bányász élet.. csak ott a bányászt viszik a szénhez...nem a szenet a bányászhoz..
Felpakolunk a színpadra. Nehezen megy kicsit kicsi... Lehetett volna szájharmonika triót csinálni, akkor jobban elfértünk volna.. na, meg el is terebélyesedtünk.. megnőtt a "tekintéjünk" már ami a pocakot illeti. Beállítás, mikrofon próba..Na, nem is lesz olyan rossz! Rohanás haza, egy kis hidegvíz csapkodása hab testemre és üdén "kívánatosan" megérkezés a tett színhelyére, az MMK zenetermébe. Lassan gyűlik, a nép... Hippik, régi csibészek és csibésznők, megkorosodott, megokosodott rockerek, örömmel lapogatják egymás hátát. Gyűlik lassan a nép... háromnegyed hétkor a szervező száján apró rángások kezdenek indulni..- Mi lesz itt!.. kevés ez az ember... aztán hétre megindul a népvándorlás .. Özönlenek az érdeklődők fiatalok , fiatalabbak, gyerekek. Csinos anyukák elhozták őket - Nézzétek! Nagyapátok erre bulizott.Most is itt van! Kiabálja hogy,
- Azt játszátok! "kiviszem a lovam"!/Gimmy some loving.../
Belecsapunk a húrokba, régóta a kedvenc nyitó számunkkal a Yardbirds, Nazz are Blue-val! Visít a gitár, többen feljajdulnak és megindul mozgás, az összenézés - Ez igen! ....de jó nóta volt ez is! Miki az énekes , csendesen vackol be a mikrofonja mögött - ebben a számban nincs dolga. Nagy ováció a szám végén, pedig volt benne egykét apróbb hiba, de úgy látom ma nem tudunk rontani, ennek a közönségnek különösen nem. Aztán a Paranoid a Back Sabbathtól és Miki kiengedheti a hangját . ki is engedi..a nézők nagy tapssal honorálják.. Ő mikrofon cserét kér.. egy jobbat egy hangosabbat egy biztosabbat..hosszú idő óta beteg ,egyre lassabban mozog, de nélküle nem lehetett volna ezt a bulit megcsinálni. Több mint egy éves próba, után ami annyi energiát kivett belőle.. Őt ebből nem lehet kihagyni. Ez már tényleg a hattyúdal.. az utolsó erőfeszítések, ezt már a szeretet hozza ki belőle. Elénekli a számokat mozdulatlanul, csak egy mosollyal a szája szegletében díjazva a tapsokat.
Jönnek a nóták egymás után... a hangulat fokozódik , bár azt hittük elég hangosak leszünk, kiderül a sok ember elnyeli a hangot... Szünetben, alig bírunk kimenni a büfébe , mindenki ölelget... jaj de jó, mikor lesz a következő?
Levegőhöz jutok, - Majd gyerekek, ez afféle kísérlet... Tudunk-e még?.. kellünk-e még?...
Kezdődik a második rész! Free - All Right Now.. Miki repeszti a füleket! Gyurika a csapat Benjaminja../csak ötvennyolc éves/ remek technikával kezeli a gitárt! Gitárt oktat és a jazzt hanyagolva, most vissza a gyökerekhez - ad a húroknak. ott van minden a helyén, amit játszani kell.. Őt nem zavarja senki, semmi, sőt tőle szokatlan módon még egykét oldallépést is tesz ..hiába, a hangulat őt is magával ragadta.Gyika a dobos kopácsol rendesen mindenféle csínyekkel felszerelve, alig látszik ki a dobok közül..Hogy ott van, csak onnan tudjuk, hogy üt mint a "bolondóra". Én már nehezen állok, így feleségem vasaló székét préselem magam alatt..Mint az ős magyarok, nyereg alatt puhítom a...Feri az billentyűs.. aki egész életében tánczenét játszott..most érzi először, mit is jelent rockzenét játszani.. Itt nem az udvarias tapsok dívnak, itt a bekiabálás sikítozás megy ..Tetszik neki a dolog, mert vidáman ugrál le-föl a székéről ..Katona Gyuri a régi gitáros cimbora, most gitár nélkül vadítja az amúgy is lelkes közönséget - Your really got me -a Kinks-től..Némi csendben ..elbúcsúzunk a nemrég elment zenész társainktól, barátoktól- Torontáli Pistitől, Szőcs Misitől, Katona Lacitól, Mikus Feritől,..Szőke cigánytól- akinek soha nem tudtam meg az igazi nevét! Aztán újra belecsapunk a húrok közé!....Néhányan táncolni próbálnak..bár, nincs elég hely..Lassan az utolsó számokat jönnek,.. de nem akarják, hogy abbahagyjuk..Még három ráadás szám aztán,... vége!..Dől a víz rólunk..és a régi haverok vastapssal búcsúznak.. Szép volt fiúk!.. Szép volt fiúk.! Szép volt Miki...Szép volt Miki!
És Miki..... Joe Cocker helyi reinkarnációja,a korlátozott mozgáskordinációjával áll, és nézi az őt éltetőket...Nem tudom, mi járhat a fejében,..nem látom a szemét...csak azt, hogy nagy- nagy szeretet ömlik rá... Mindenki kiabál!....csak egy hívatlan van a teremben ..az a kurva Parkinson... aki ott űl a nyakában.. és nyomja Őt lefelé...



Ps.
Hát megtörtént!... kicsit visszafiatalodtunk a hatvanas évekbe, ..Amikor,....Emlékszel mi volt akkor? Tudod! Amikor a....
Hm!
Köszönjük nektek srácok, lányok, sokat kaptunk tőletek! Akkor is, ma is!
..Gyertek máskor is!

ESTI DÜBÖRGÉS..

Ma este dübörgünk..régen volt ilyen ezzel a csapattal még sohasem így együtt, de dübörgünk... Utoljára,... huszonhét évvel ezelőtt játszottunk rockot, mikor még legkisebb lányom a idilli pózban, az anyja hasában hallgatta végig a már akkor is öregfiúk rock buliját..Akkor voltunk harmincöt évesek... Úr isten, de elszaladt ez a pár év..Most voltam katona egykét éve..aztán ha utánaszámolok több mint negyven éve hogy bevonultam. Hát az idő reszelője engem is lesarkított egy kicsit..A nagy hajú barna ifjú titánból sántítós, szemüveges, öreg szürke medvét hagyott meg, kissé sorjásan..Valamikor, valaki kitalálta zenéljünk megint egyet.. ez afféle hattyúdalként felfogható dolog lenne - hullik a nép rendesen, több barátunk, lelkes bulizó távozott az örök vadász mezőre csak az elmúlt két hónapban is- hát egy utolsó buli... az még kellene!... Hát elkezdtünk próbálni..
Volt aki száguldott a húrokon, volt aki letette a lantot, mert érezte ez már nem fog menni. Maradtunk öten... és próbáltunk ahol lehetett, klubban, útmenti fogadóban.. üzem területen.. Mikor, hogy, ki volt az aki eltúrt bennünket - segítve vagy gátolva a működést..Ma viszont, végre eljött a nap, hogy mégegyszer dübörögjünk..ott lesznek a segítők a haverok, akik már eleve az ismétlést emlegetik..Nekem meg az öreg cigány jut eszembe aki egy zenész szakszervezeti gyűlésen odajött hozzánk és könyörgött..Zenész urak... csak egy kis haklit engedjenek át nekem!.. a mamával éhen halunk.. csak egy kis haklit!...Mi ifjú rockerek mosolyogtunk rajta...ahol mi játszunk, oda maga nem való...de a kis öreg csak hajtogatta..csak egy kis haklit uraim, csak egy kicsit..Aztán eljött a mi időnk ...csak egy haknit szeretnénk uraim!..egy utolsó dübörgést.. remélem békében!..

NEM SZERETNEK BENNÜNKET...

Nem szeretnek bennünket..
Eddig csak a szlávok mert elvettük az őshazájukat, jó lókupecként- egy fehér ló becserélésével. Meg volt a foglaló, a ló lecsutakolva , kipróbálva, utolsó szervize is megvolt,....mehet! Ennyi! Akkor még nem az EU. kereskedelmi törvénye dívott! A bótot, nem lehetett visszacsinálni.…Földet pedig vissza nem adunk!
Már akkor sem, aztán földosztás után sem… Aztán nem kérték, vitték - de ez már egy másik project volt.
Szóval a testvéri, baráti , szláv többség utál minket!..Eredendően talán a nép nem annyira..de!..
Még a szerbekkel tartott a barátság egy ideig, még a kenyérmezei, és rigómezei ütközetekben pláne Nándorfehérvárnál, együtt vertük a törököt/ők meg minket/ de azóta utálnak bennünket.- ha közben meg nem változott a történelem könyv ! Már 1848-ban a torkunkra tették a hadzsárt a bosnyákokkal együtt. Így megy ez erre felé! Később a délvidéket adtuk nekik az utolsó világégéskor, amit aztán háromszorosan vissza is adták-jó partizán módra- de mégsem szeretnek minket!
Ej-ej, csóválnám is a fejem, nem igen oké nép ez a szláv, de a franciákat sem szeretjük,meg az angolokat, amerikaiakat sem, Ők meg minket - már Trianonban is rájöhettünk..Azóta meg voltak  piszkos imperialisták, szabadságot nyújtó győztes nyugat, és most a magyarság életére törő szemét Unió! Mindez, az utolsó huszonöt évben!
No akkor, kimaradt nekünk akit keblünkre ölelgethetnénk?!
Németek?... Azok miatt meg!... No de kilencszáznegyvennégy már régen volt.. azóta szeretnek, meg a Gyulát is. Kapott is kitüntetést rendesen!.Most mégis valami érzésem van arról , hogy nem szeretnek bennünket!..Tán a Balaton miatt? Az nem lehet, mert kitűnő a vize. ..Valamelyik, környezetvédő miniszter bele is ivott! ..Láttam.! Tv mutatta!...Na jó!... a közepébe....oda már nem ért el a lepárolt sör.. Vagy a liba gége tágítása miatt?....Tiltakoznak , tiltakoznak, de ha idejönnek, csak megeszik a huncutok azt a fránya libamájat!.. Na ja, telik nekik! Itt hagyják a pénzüket..Valahogy még is az- az érzésem, nem szeretnek bennünket.. Mostanában mindenbe beleszólnak. Médiáznak, új alkotmányba piszkálnak, újságokat uszítanak ránk...Még a barátainkkal is csóváltatják a fejüket! Hmm! Valami itt nem stimmel! Adnak, egy csomó pénzt aztán beleszólnak, mire költjük!..Nem jó ez így!
Aztán itt vannak az oroszok! Azok igen.!. Azok szeretnének minket, laktak is itt egy pár évet…. de mi meg őket nem szeretjük!.- mondjuk erre meg is van a jó okunk! Legalább 56 okunk van!
Mondjuk a törökök?.. Azok szerettek sokáig, de hál' istennek messze vannak,..meg aztán Németország bejött nekik! Már, ők sem minket akarnak szeretni!.
 Aztán itt volt ez az összeurópai esztrád, ahol tán csak a finnek szerettek bennünket. Itthon pedig a honban kitört megint a búsulás és egymást érte a szívsajdítás, büszke keblünk marcangolása. Pedig csak egy európai „lagzilajcsinótaverseny” volt amihez a zenének semmi köze !
Mi, még is össztüzet zúdítunk mindenre és mindenkire, álmaink be nem teljesülése okán!. Mindig találunk valamit, amiben azt találjuk ez világszenzáció és csak lessen Európa milyen tökös egy nép ez a magyar!.. Aztán megint felébredünk és bilibe lóg a kezünk.! Minden azért van, mert nem szeretnek bennünket! Néha azt hiszem üldözési mániánk van!..
Bár ha egy ember azt mondja, -Hülye vagy!… azt mondom, te vagy az!.. ha kettő, elgondolkodom,.. ha többen, valószínű igazuk van és akkor körülnézek magam körül, mi lehet a baj velem?…ez ilyen egyszerű!
Gyerekek nem kéne kicsit körülnézni magunk körül?! Először csak otthon, aztán kicsit nagyobb körben...

Lehet, hogy még meg is szeretnének bennünket?...

SZÜRET

Barátom születésnapját üljük és pecsenye sütés közben nézem, hogy egy gyönyörű fürt szőlő csordítja meg a nyálamat a gyümölcs tál tetejéről. Nincs még itt az ideje a mi szőlőnknek, tán Spanyolhonból emigrált ide ez a fürt. Szépen bordón, méltóságteljesen elterülve fekszik az almákon. A tüzet bámulom, miközben szopogatom a legnagyobb szemet, amit sikerült elcsennem.
Kicsi korom óta szeretem a szőlőt és a szüretet. Mikor még forró a kora őszi homok és mezítláb lehet még rohangálni a lefosztott sorok között, átugorva a mézédes szőlő fürtök halmát, a darazsak nagy mérgére.
- Szüret lesz !- mondta az előző vasárnap nagyapám és a héten csak az járt az eszünkben, mustot iszunk majd, az édes szőlőt két marokkal tömjük magunkba és birkagulyás lesz ebédre! Nagyapám -aki valamikor még sudaras juhászember volt- megörzött néhány birkát, akik az árkot tartották rendben. Ilyenkor kiválasztotta a gulyásnak és pörköltnek valót. A birkák népe először húzódozott a megtiszteltetéstől, hogy a szüreti mulatság részese legyen, de aztán - egy kivételével - megnyugodva vette tudomásul, hogy az össztáncot nélkülük rendezik. A vágást, csak a hajnali nagy bégetésből tudtuk meg, mert minket gyerekeket kihagytak az áldozati felhozatalból és csak a kutyák vad ugatása, meg a kiterített kifordított birkabőr utalt arra , hogy az ebéd egyik résztvevője már meg van. "Früstökölés" vette kezdetét, ami nem a "tökölést" jelentette , hanem a gyorsító, élénkítő pálinka bedobása utáni pár falatot, csak úgy röptébe a bajusz alá és indulás, mert a lovak már izgatottan prüszkölnek a kocsi előtt. Tán a reggeli birka vadászat szaga, vagy a lehetőség,hogy hegymenetbe kapcsolva felhúzhatják a kocsit a szőlőhegyre feldobta őket, mert horkantgatva várják a "hórukkot". Aki nem fér a kocsira az edényektől, az biciklivel támogatja a menetet. Mindenki megkapja a sorát, az asszonyok a vödröket, az ifjak a puttonyt. Az isten tudja hány színben csináltak vödröt Bonyhádon- de ahány szedő, annyi színű vödör villog a sorok között. A leszedett szőlőt puttonyba öntik, amit legények a kocsin álló szapulóba- a tároló edénybe ürítenek. Nagy a versengés, kinek szól a legszebb lány és kinek a huncut asszony sereg.
- Te, gyere hozzám, te vagy a legügyesebb! Verseny ez a javából és csak úgy röpködnek dévaj ugratások. Szende asszonyok csipkelődnek pajzán élcel a heveskedő legények rovására. Közben aki megszomjazott, ahhoz odaér a körbe járó korsó, amiben ott kotyog a tavalyi vörös teljes erejében, fokozva a hangulatot. A szedők, kisebb kupacokat raknak le a legszebb szőlőkből a sorok közé, amit majd ajándékba adnak, vagy felakasztják a spájzba a téli időkre, egy kis nassnak. Közben készül ebédre a birkagulyás, ami elmaradhatatlan szüretkor. Sisteregve lobog a tűzön a nagy bográcsban , jól bezöldségelve, meghintve csöves paprikával.
A kis csőszkunyhóból előkerülnek a tányérok. Aztán eljön az ebéd ideje és mindenki nagy karéj kenyérrel kapaszkodik az ezerféle tányérba és merül el a leves élvezetében. Csak a kanalak zörgése hallatszik, meg a "Mariskám, szednél még egy kicsit?" Még egy kis böngészés az elhagyott fürtök után és hazaindul had, mert a férfiaknak préselni kell, ..az pedig legtöbbször késő estig tart. Darálás, préselés, must kóstolás, fokolás, és hordóba csurgatás. Aztán a prés, magára hagyva szorongatja még ki a szemek közül a mustot...Már csak a hold marad fenn és nézi, hogy vackol el, kutya és ember...