Macskák és egerek...

Egerem van!
Már két napja vadászom rá. Kettő volt belőle, de egyet rövid kézitusa után, fogságba ejtettem, aztán mikor szökni akart, szökés közben agyonlőttem- egy távirányítóval.. Tettestársa a vizesblokk mögötti faburkolatban szervezkedik és készül az agresszióra. Már régen nem vágytam ennyire a csendre, de a két terrorista, csak vidáman falatozta a papírjaimat éjjelente , nappal pedig felvillantva a hátukat, átrohannak a bolton. Dolgom miatt leshetném őket a lyuknál, de ilyenre, nem vágyom. Jön a ház méregirtó kisiparosa és jó tanács mellett ad két zselés finomságot. Betömöm a lyukba és remélem ha a méregtől nem , de a túlzabálástól meghal, mire kiássa magát
 Meg mondom az őszintét, egérirtásban nem vagyok profi. Ezt már régről tudom, mert az én egérfogómba, egyszer sem feküdt egyetlen öngyilkos egér sem. Csak a macska farkára csapódott egyszer rá, aki türelmesen várt a lyuk előtt és játékos kedvében az egérfogót piszkálta a farkával. Az,úgy működött!  Na, az egér nem lett meg, de a macska kínjában össze sz.rta a szobát.
 Régen, volt két fekete macskánk mikor falun laktunk, azok olyan erősek és bátrak voltak, patkányt is fogtak a tyúkólban, A másik macska aki szintén a barátom volt, állandóan a lábamra tekeredve biztosította örök és megbonthatatlan barátságunkat. Voltam vagy hatodikos, a városban laktunk már, de látszott rajta, vidéki macskaként minden újra kapható. Vittük is magunkkal fagyizni, nyakán egy függönyzsinórral . Sétáltunk a Vasmű úton hárman, a haverom meg a macsek és én.
 Aztán egyszer beugrott, egy városi repülő nap sétarepülése után, tán a macska is kíváncsi lenne az égi világra! Ejtőernyőt készítettünk neki, anyám konyhakendőjéből ó az ifjonti bohóság- és a negyedikről elengedtük a kalandvágyót. Az első földet érése kiválóan sikerült, bontotta az ernyőt időben és lazán landolt az Iskola tér betonján. A második ugrást azonban elvétette… Rövid, mint egy három –négy másodperces zuhanás után- betont fogott. Elterült szegény, azt hittük oda van!. Mire lerohantunk a negyedikről felugrott és óriási nyávogás közepette berohant a bokrok közé, hátán az akkor már feszülő ernyővel. Úgy nézett ki mint mikor az amerikai sóstói gyorsasági rekorddöntéskor a száguldó autót próbálják ernyővel fékezni. Valahogy aztán kigubancolta magát a hevederből és eltűnt a bokrok mélyén.
Mondanom sem kell elege lett a repülésből. Többet nem láttuk, pedig biztos kapott volna egy kitüntetést, ha visszatér.... Tán még apáméból is hoztam volna neki.. mert , úgysem használta őket.,.pedig volt neki egypár!..
Hát, most jól jönne egy macska, egy selymes szőrű cica, akinek csak meg kell vakarni a füle tövét felborzolni a hátán a szőrt és akkor rátekeredne a lábamra. Aztán kellő pillanatban vadmacskává változna és tenné a dolgát!…Most itt állok macska nélkül és várom az egerem. Ez még nem a templom egere, de már az is bejelentkezett…Lehet, előbb én jelentkezem be nála, egy kis rövid lejáratuért!...
..Ilyen világot élünk......élünk? …

Vergődünk!…




Az egér képe az ismeretlen elesett egérnek állít mementót /bár az enyém szét ette az agyam rokonaival/
A fekete macsek saját--Szül: Váczi Boszi

KORFU 3

Az egész délelőttöt és a kora délutánt is a homokpadon töltöttük, lazán, hason fekve, lesve a szőke bombázókat. Aztán elindultunk a következő állomásra, Paleokastricára..Ha lehet fokozni az gyönyört, akkor itt megtörtént. Hatalmas sziklák közt úsztak a csónakok a tenger által kivájt sziklák alagútjában, mintha barlangban lettünk volna. A város felett egy Monesteri/monostor/ állt. A szerzetesek mindenféle ehető és iható dolgot árultak, amit termeltek a kolostorban, és környékén.
Lent csavarogtunk még egy darabig, aztán irány a Pandokrator. Ez a hegy Korfu legmagasabb hegye és ezer méter felett van. Szegény kis autónak elege lett, míg felkapaszkodott a hegy tetejére. A hegytető parkolójában, talán hat autó és két busz fért el, de nagyon szorosan, mert korlátokkal volt körülvéve a legurulás megakadályozás érdekében. Szilveszter, akinek addigra már tele lett a nyári hócipője, elcsigázottan szállt ki a kocsiból..Mindig felfelé mentünk és az autó orrától,nem látta az utat. Innen beláttuk az egész szigetet. A helyiek szerint jó időben még Olaszországig is ellátni..Hogy miért nem Albániára voltak kíváncsiak, ami csak húsz kilométerre volt, nem értem! Fenn a csúcson néhány követ is legurítottunk, hogy had élvezzék ők is  a szabadságot.
Csöpp feleségem, remegő lábakkal csak azt hajtogatta, ő egy lépést sem tesz tovább, menjek ahova akarok, de ő az autó ajtaját el nem engedi.
.A világ tetején álltunk!! Legalább is itt a Pandokrator-ról úgy látszott. A korfui tv- és rádió adásokat innen sugározták..Leereszkedtünk egy alacsonyabb hegyre.Innen már átvágtunk a hegyeken.Még zöldellő fák jöttek, olajfa ligeteken keltünk át..Fekete fólia volt a fák alatt ,ha a szél is segít a betakarításban, a fák rázásában - hát legyen hova gyűjteni az olívát..Szűk szerpentin végén, fehér házikó előtt, kis hordókban kínálták, zölden, éretten, feketén az olívát és a kóstoláshoz, friss kecskesajtot kínáltak..
Sidariba visszaérkezve, más dolgunk nem volt, mint egy esti fürdőzés és a sziget borának szürcsölése, ami nagy szomorúságunkra a negyedik napon az üzletből elfogyott Nem voltak ránk felkészülve! A hét vége felé a szokásos görög est fényesre sikeresedett.Az előadás és az ételek, felszolgálás is csúcs volt, (bár meglesve a falból kifolyó kifogyhatatlan bor forrását, egy szivattyú nyomta fel műanyag kannából a nedűt az antik sziklákba, ahonnan ömlött ki a bor folyam.kissé csalódtam.) Azért többször is töltöttünk a korsónkba, mit lehet tudni?!. A táncosok, zenészek valami döbbenetes műsort adtak. Ez nem, a felénk ismert hakni volt , hanem a görög táncosok táncosnők bravúros, szinte akrobatikus tánca, mindez vagy két órán keresztül..Az utat csak az árnyékolta , hogy egy nyom sávos volt az út.
.A mai napig nem értem hogy nem zuhantunk le, a közel száz méteres szakadékba, mikor a szembe jövő busz elől lehúzódva, tán három keréken álltunk a szakadék szélén, a mélység felett .Kedvenc feleségem, akkor ígérte meg sírva, ha ezt megússza az életben nem jön el többet ilyen útra...Azért, tudtak valamit ezek a korfui buszosok , mert épségben értünk haza. A hétvégén jött az idegen vezető és azt mondta, ha akarunk, még három napot eltölthetünk ingyen Korfun és repülővel mehetünk haza.. Sokat nem meditáltunk ezen, de mikor reggel elsőként jelentkeztünk erre, kiderült, éjszaka már elkelt a repülőjegy..így sajnos le kellett mondani a plusz napokról../sajnáltuk is volna a kényelmetlen buszozást kihagyni !!.../
Itthon értesültünk, a konzorcium, amibe a Jorgos Travel is belépett tönkrement.. Lehet, ha nem sietünk, ma is a görög szél és nap cserzi a bőrünket...
Néha, úgy érzem, sokkal jobban jártam volna.....


A középső képen, Szilveszter barátommal vizsgáljuk a hegyet takaró virágzuhatagot.. Ő a kisebb...Alatta a Pandokrator a maga görögösen megalkotott biztonságos feljárójával, parkolójával..korlát nuku!

AZNAPOSSÁG..

Ma, ilyen kedvem van...elbuktam egy reményt , ...esélyt sem kaptam semmire, ....hogy holnap mi lesz? ....Lesz, ..az biztos...hogy hogyan ? ...Úgy, még sohasem volt, hogy ne lett volna, sehogy!.. Lehet,..még az ég is kiderül,... egyszer..egyszer biztosan...és akkor onnan..
.Mert az élet olyan, mint az óriáskerék - mondta apám, aki a bölcs ember hírében állt- egyszer fent,.. egyszer lent vagyunk,.. most nagyon lent, de innen csak felfelé vezethet az út... Hát, ehhez tartsd magad fiam!..
.

Tartom fater!............Itt vagy még?

A HANTOSI KASTÉLY

A nyolcvanas évek végén,a hantosi kastélyban zenéltem péntek -szombat, ahogy vendég és a főnök, Moldván Laci kívánta. A kastély gyönyörű volt,  horgász tóval, szép parkkal, kényelmes szobákkal rendelkezett és a varázsló Szűcs Janival a mesterszakáccsal, aki igazi ízorgiákat tálalt a vendégnek. Állítólag Grósz Károly járt ide le vadászni alkalmanként, de engem nem hívtak meg erre és így csak félhivatalos az információm, vagy tán az sem. Tény,ez az állami gazdaság szépen felújított kúriája volt, és vendéglátó helyként üzemelt - mikor éppen nem volt hivatalos redezvénye...
Pénteken elmentünk és hat órát elzenélgettünk a csendes asztal társaságoknak, összebújó szerelmeseknek , titokban randizó szépasszonyoknak és felajzott bikáiknak..Jó volt ezt csinálni, a rock éppen nem dübörgött, a diszkó meg nem érdekelte őket, hát eljátszottunk Mókulival mindent, amit csak kértek..
Mókuli aranyos srác volt. Alacsony kissé, vagy nagyon is kopaszodó zongorista, aki kellő tiszteletet kivívott az újvárosi zenészek között, zongorájával és inni tudásával. Itt már leszállóágban volt a pia és csak a billentyűkre koncentrált. Eredetileg papnak készült és Esztergomban végzett a piaristáknál, aztán méreg keverő lett, mint mezőgazdasági vegyszeres rágcsálóirtó -bár tudtommal a Borgia családdal nem volt rokonságban, remekül értette a dolgát. Aztán messzi vizekre evezett, mert mérlegképes könyvelőként végezte a nyugdíj előtti utolsó éveket...
Ekkor azonban, még zenél is és füstölt az keze alatt a billentyű és alig tudtam követni gitáron a száguldását...

Fizetős osztrák vadászok lepték el a szép kúriát, azonnal csőre töltve a fegyvert és vagy háromszáz szépen felnevelt fácánt terítettek ki, az udvari parkolóban..Soha nem értettem a gyilkolási ösztönt és  ez megdöbbentett! A vadászat nagy izgalom, de ennyit lelőni csak úgy, ... ez már mészárlás!...Vidáman iszogattak a szarvas pörkölt mellett, harsányan dicsérve egymás remek lövéseit..Hogy kisebb legyen a fácán halom az udvaron, hajnalban a főnök, tíz-tíz fácánnal rakta meg az autót....Hogy az én- alapjában csendes- feleségem mit mondott hajnal négykor, mikor megjelentem a fácánokkal- kissé illumináltan.-..azt most nem interpretálnám..de reggel nyolcig tollak szálltak a Római körúton.
Ekkor volt, hogy ott szállt meg, egy kanadai állatorvos is akit a Holsten-Friz tehenek hullása miatt küldtek ide, hogy állapítsa meg, miért nem akarnak élni ezek a szegény jószágok...Senki nem tudott beszélni vele és így kapóra jött, hogy szerény angol tudásommal elszórakoztassam az öreget és megmondjam a kíváncsi személyzetnek, mit szeretne enni Dan reggel, holnap , holnapután..Amúgy, nem volt baj vele ..csak, nem ismerte azt az európai szokást, hogy bent az étteremben nem hangoskodunk...Így, volt hogy előfordult , vacsora közben, mikor megállt a zene ,ő hangos trombitálással jelezte, hogy remek az emésztése..,Annyira, nem volt jó az angolom , hogy azt megértessem vele itt csak a zenekar dudálhat.
. Később, összebarátkoztunk és meghívtam magunkhoz vasárnapi ebédre.. Felültettem a panelben, méteres kis asztalkánkhoz ami a radiátorra volt szerelve, étkezni...Csak nézett, kereste az ebédlőt. Erzsó kitett magáért és olyan ebédet szerkesztett, hogy a vendég, mint a tíz ujját megnyalta utána.. A következő héten, apámmal elvittük Igalra,
ahol teljesen elvarázsolódott a környezettől, a barátságos emberektől és a gyógyvíztől. Még, kétszer kellett elvinnem oda és azt mondta, feleségét is elhozza majd beáztatni- Igalra..
Jó kapcsolatunk akkor szakadt meg, mikor az első hó leesett, és ezzel a tíz centivel, nem tudott megbirkózni az én Wartburgom kopott, nyári gumija...Nem mentem el az utolsó estéjére így nagy mérgesen elutazott. Kanadában, a félméteres hó sem akadály-de mi híján voltunk Kanadának-a jó gumikról nem is beszélve!..Mesélte, annyi földje van,hogy repülőgépről, színképelemzővel nézik, mikor lehet aratni, mikor érett be a búza...A két fiával vitte a gazdaságot, a több tízezer hektáron...
Hát ezek a Kanadaiak, már akkor is tudtak élni!
Aztán egy idő után a tehenek is megelégelték az elhullási mutatót, így Dan ittléte okafogyottá vált és hazarepült Kanadába. Többet nem is hallottam felőle.
 Azt hiszem már az égből lesi a búzaérés idejét és onnan tartja szemmel a Kis-hantosi tehén farmot is.
Valami lehet  benne , mert a minap jártam a telepen a kutyadokit keresve és láttam, hogy néhány elégedetlen tehén panaszosan  bőgött , égnek emelt fejjel!
Lehet Dan-t keresték..?
Ki tudja?
Majd jön, ha jönnie  kell...

TAVASZ ?

Várom a tavaszt ..ettől még nem lesz jobb kedvem, de hátha.. hideg már nincs, csak az esőt perli a szél szanaszét az udvarban,...hogy miért nincs jobb dolga ennek is? Kutyát kellene sétáltatni! ..ő menne én, még ódzkodom .pedig kellene neki a rohangálás a galambok kergetése labdázás, de mondtam neki ..Rám ne számítson! Aztán addig ette szét az ajtót, míg előkerítettem jobbik énemet és kivonultunk az udvarra. Két-három eltévedt galamb próbálkozott landolni , de Szofi, a spániel rögtön megtisztította a terepet. A mogyoró bokor már barkásodik, a hóvirág meg elvirágzott, így csak a megmetszett szőlőt vehetem szemügyre. Szerencsére, tán már nem lesz fagy, különben ezt a szőlőt is megenné a fene. Szofi boldog- én is, mert maradt valami az ajtóból. A naposabb helyeken, ahol a múlt heti szép időben, már megpihent a nap egy-két órára, előserkent az új fű ..Kellett is már, mert Ősszel, mikor gömbölyű talpú cipőt vettünk fel a vejeimmel, kirugdostuk a füvet rendesen.. Sikerült igazmondóra inni magunkat, az utolsó sütöm-főzöm bulin....Ha az eső nem kezd el esni, lehet, most is a tűz mellett ülünk! De a természet is megunhatta a dorbézolást, mert nyakon öntött bennünket egy kis esővel. Esik, ..most is esik. A fene a jó dolgát, a frank esne már lefelé, nem ez a sok víz.. Lehet, az eső a frankkal viszi az autóm is? Nem is értem, ahol ennyi vízlelőhely van, vízgyűjtő terület, mi a franctól olyan drága a víz és a csatorna.. na meg a gáz.! Mert gáz az van.. nagyon nagy gáz! Na, ezt hagyjuk is,..még a végén felhúzom magam! ..A kutya jól érzi magát, élvezi a friss levegőt és ez a lényeg. Valaki legyen már elégedett!.. Én meg csak morgok mindig csak morgok ..Van miért!.. ..Összehúzom magamon a kabátot, ..nincs meleg!
Szofi átvakkant a szomszédnak aki előbújik, én vele tartok. Ketten csevegünk a kerítésen keresztül én a szomszédot, a Szofi a kutyáját tartja szóval. Szóval tavaszodik! ..Nem nagyon, csak egy kicsit, ...de tavaszodik. .Lehet reménykedni,..lesz! ....Lesz? Reménykedhetünk?

ÚJVÁROSI ANZIX

Mikor "Sztalinba" felköltöztünk Kisapostagról, nem sokkal utána kitört a felkelés.Nem sokáig élveztük város kényelmét a szórványos lövöldözések és az orosz csapatok érkezésének híre becsomagoltatta anyámmal a párnákat, takarókat, a fülbevalóját, apám alsógatyáit és gyerünk Baracsra, nagyapámékhoz. Nagybátyám jött értünk lovaskocsival én pedig roppantul élveztem az utat, a saroglyából lábat lógatva. Nagyapáméknál volt ágy bőven,de azért a pincében - ami a fináncok elől volt ásva- szalmazsákot és párnákat vittek le, mert ugye,sohasem lehet tudni.. Valamit sejthettek a baljós végből, mert az oroszok át is dübörögtek a falu fő utcáján a harckocsijaikkal, majd ránk szakítva a pincetetőt- és bekerítették Dunapentelét-alias Sztálinvárost. Aztán, mikor a város védelme térdre kényszerült és egypár sötét év után éledezett, levegőt is nagyobbat lehetett venni, a város kezdett szépülni. Az addig csupasz házakat bepucolták, utakat betonoztak a sár tenger helyett és a boltokba már egyre kisebb sorokat kellett állni  húsért.
Mi is felcseperedtünk, beiskolázódtunk, végeztünk és fiatalemberekként összejártunk sörözni beszélgetni, világot váltani.
Volt a városban több étterem és kocsma is, ahol kulturált módon lehetett leittasodni. Mi a Kiskocka közelében laktunk és hazafelé a melóból gyakran váltottuk sörre az aprópénzt. . Ez már csak kert helység volt , de az Ady Endre utca utolsó bivaly-ház földszintje, valamikor a legendás Kocka étterem volt. Talán ennek helyére költözött Múzeum...Gyerekként évekig az itt talált római-kori szarkofágokban bujkáltunk, mert nem volt rajta fedél, és jó búvóhely volt ipi-apacsozás közben. De a hatvanas -hetvenes években még a kert helyiség működött este 10-íg és ha jól viselkedtünk 11-ig. Többek között, a Hoffmann Laci bácsi volt a főnök, aki előtte a húszasban volt tanár és utána a vendéglátóban kereste, a reggeli kaviár mellé valót. Rendesen el voltak választva a bádog asztalok egymástól, sövénnyel és ritkán látta egyik ember mit iszik a másik. Alig vártuk már a tavaszi szezon nyitást , hogy beülhessünk a Kockába.
Nem is annyira a sör miatt - persze az sem volt
elhanyagolható- hanem a társaság miatt. Valóságos klub élet zajlott ott. Mikor este visszatértünk, kandeláberek adták a hangulatot a nagy dumálásokhoz..
Itt történt meg az az eset, amit én is láttam, mikor Fülöp Feri bácsi a főrendőrök egyike - hatalmas nagydarab fickó volt-ott sörözött civilben és beszólt a csaposnak -öt sört kérek. Hiányzó ujjai miatt, csonka kezével, csak kettőt tudott mutatni, így mókás volt, ahogy a hüvelyk és mutató ujjas ökle, kalimpált a levegőben - jelezve az ötöt. Szerencsétlenségére ott volt egy srác a Görbe utcából, ha jól emlékszem esztergályos volt, vagy asztalos és annak is az ujjai hiányoztak, úgy mint a főrendőrnek. Ő is kérte a söröket felemelt kézzel és ő is mutatta az ujjait. Neki is ment Feri bátyánk ahogy illik, hogy minek csúfolja őt! Némi kézitusa is keletkezett, amit az asztal józanabbik fele próbált megakadályozni, de nem bírtak az erős emberrel. Aztán csökkent a harc heve és csak verbálisan támadták egymást, mutogatva csonka ujjaikat, hadonászva öklükkel, egymás orra előtt. Aztán később,két sör mellett megbékéltek..
Volt egy hatalmas ember, Csöpi. Az én emlékeim között olyan kettő méter húsz- és harminc között volt-dehát, én akkor még kicsi voltam és más szögből láttam a világot. A legjobb haverja a Jancsi volt, aki olyan pici volt, alig érte fel az asztalt állva a Bisztróban. Mindig együtt ittak. Csöpi térdei, az asztal fölött, szemben vele meg a haverja állva. Aztán mikor Csöpi a egyik lábát elvesztve tolókocsiba kényszerült, Jancsi tologatta Csöpit.. Csontjait, rossz nyelvek szerint , kétszer is eladta valami múzeumnak, vagy klinikának jó pénzért, amiért aztán egy rövid időre kaptárba zárták.. Jancsi az erőműben a kazán soron volt lapátos...A lapát nagyobb volt, mint ő, de azért lelkesen dobálta a szenet kazánba. Szénporos képével,olyan volt mint a mesebeli törpe , csak a "hey hoo!" maradt el.A legjobb haverok voltak Csöpi haláláig.
Volt, más ilyen pici ember is a városban az ötvenes években. Pista bácsi, aki az uszoda helyén lévő, regényes nevű Késdobáló ipari „ivászati centrum” előtt álldogált és egy zöld svájcisapkában gyűjtötte a földön az adományokat. A piros svájci meg a fején volt, hogy észrevegyék a feltűnő fejdíszt és gazdájával együtt el ne tapossák, a kissé kacskán járó részegek kocsmából távoztukban... Szintén törpe fia vigyázott a sapkára , na meg az adományra.Aztán egy-két fröccsöt hozatott az öreg magának, mert bemenni a kocsmába nem mert,neki az már igazi életveszély lett volna.
Az mostani piac helyén volt a József Attila kultúrház, ami egy barakkból állt,.itt zajlott a munkások, kubikosok művelése... én, még egy vasárnapi evangélikus isten tiszteleten is voltam ott-persze ötven hat után- hogy megtisztuljak iskolás kori bűneimtől.
Aztán itt forgatták a Kölyök című filmet is és mi gyerekek rohangáltunk a stáb után, akik a város legfőbb pontjait végig forgatták a jeleneteket, az akkor tüneményes Töröcsik Marival és Szabó Gyulával.Nem is értettük, minek kell reflektort használni, mikor száz ágról sütött a nap!

Miután megépült az uszoda és már nem kellett a Duna harminc méteres löszfalán leereszkedni , hanem itt lehetett úszni, fürödni. Igaz, víz hideg volt, mert csapról engedték az ivóvizet a medencébe, de aztán három-négy nap után, mire szépen bezöldült, addigra meg is melegedett.Ekkor leengedték..
Aztán kezdődött minden előröl...tiszta víz -hideg víz, büdös víz meleg víz ....
Hja, azok a szép idők! Azokkal ez a steril vízforgatás nem kellhet birokra !
Azért felcseperedtünk  valahogy...de bárhol lakom, bárhol járok, ide mindig hazajövök !



/A felső kép a régi Kocka volt - még fák nélkül. Alatta már helyén a fák és az Ady Lédával - szobor..
A Kölyök filmből egy részlet, az Aranycsillag szálló teraszán és egy mai kép, a parkosított Újvárosról. Köszönöm a képeket, ami részben a Kismóni gyűjteményből kölcsönöztem-utólagos engedelmével!/

EGY IGAZI HAZAFI....

Ezt nem tudom ki írta, de érdekes okfejtés!E.mail-len kaptam.. Tiszteltetem a kitalálóját



Nincs MÁS MEGOLDÁS!

Tételezzük fel, hogy: a központi kormányzat mindenkinek ad kb. 1.000.000
Ft-ot.
- Ha ezt a pénzt elköltjük a Sárkány Centerben, vagy a Józsefvárosi
piacon, a pénz Kínába kerül.
- Ha benzint veszünk rajta, akkor az araboké lesz.
- Ha komputert veszünk, akkor Indiába és Hong Kong-ba kerül
- Ha gyümölcsöt, zöldséget vásárolunk, akkor Hollandiáé, Spanyolországé,
Olaszországé, Egyiptomé és Iráné lesz.
- Ha kis fogyasztású és jó autót veszünk, akkor Japánba, Németországba,
Spanyolországba kerül.
- Ha semmire sem jó elektronikus fa....gokra költjük, akkor a pénz
Taiwanra vándorol, és nem segíti a magyar gazdaságot.

Az egyetlen lehetséges mód, hogy a pénzt itthon tartsuk Magyarországon,
ha kurvákra, jó magyar borra és pálinkára költjük, mert ezek garantáltan
hazai termékek.

Én ehhez tartom magam! Csak hát nehéz az asszonnyal megértetni, hogy
mindezt merő hazafiságból teszem!



Egy magyar hazafi.

KÖR-KÉRDÉSEK...

Na, ma eljutottunk a gusztustalanság csúcsára..
Kedvenc f betűs közösségi oldalam-amit rendszeresen nézek minden nap, kör kérdésekkel bombáz.. Azt kérdezi a Badoo vagy mi a penész nevű közvélemény kutató? Vagy mi a jó..k anyja: , Szerinted hajlandó lenne X,Y- szépreményű hölgy- egy egész estén át italokat venni valakinek csak azért, hogy lefeküdjön vele?... Erre, most mit mondjak. .annyira nem ismerem, hogy véleményt mondjad róla, meg minek is.. ha veszi... hát.. had vegye! Engem, nem érdekel... érezzék jól egymást... Ugye mi is voltunk fiatalok és nem is akármilyen bulikat csináltunk., ..de hogy így , hogy hátulról mellbe kérdezzenek, ez fura....Mit foglalkozok én Y-ka társaságával, szerelmi életével és szexuális szokásaival! Bánja a fene ha Kentaurral is fekszik össze! Megígérem, nem megyek el kukkolni!! / bár kentaur nem minden nap sétál az utcánkban/ A negyedik kérdés? Mert, az utána következő annyira kiverte biztosítékot nem szeretném idézni..
Ágyba bújna
Á.Gy egy vadidegennel?

Na, most aztán megcsíptük Oszit!!
Honnan az anyámból sejteném- ki-kivel akar kavarni? Más téma nincs gyerekek?
El tudod képzelni, hogy VK ágyba bújjon egy közeli barátjával?
Őrzöm, én a bugyiját..? vagy mi van?..
Tegyük már agyunkat helyre! Ki az a hülye aki azt kérdezi ágyba bújna –e a számomra akár ismerős, akár ismeretlen lány a közeli barátjával? Mi vagyok én a delphai jósnő?.. vagy Nostredamus, hogy megjósoljam, a kemény party után, ki-kivel akar ágyba vagy ágy mellé bújni ? különben sincs közöm hozzá!.. engem az érdekel holnap feljön-e nap és mi lesz a reggeli mellé tett újságban!
Meg, reggelire csinál-e az asszony szalonnás rántottát a vasárnapi söröm mellé!
Szerinted kiábrándulna valakiből E.A.V csak azért, mert testszaga van?
Mi van itt? Szaglászás felső fokon.. utánam , utánad, utánunk?
Ennél végképp elfogyott a cérnám.. Kérdés
El tudod képzelni, hogy G. P. ágyba bújjon valakivel csak azért, hogy közelebb kerülhessen az illető barátjához vagy testvéréhez?
Most már, csak a véletlenben bízom, hogy ne kerüljek össze, ezzel a kapitális barommal, aki a kérdéseket felteszi..! Agyrém az egész...! Ezt egy főiskolai tanárról kérdezi, aki lassan a hatvan felé közeledve , nem tudom, hogy az indexbe beírna –e a jelest, a kérdezőnek, de hogy tőlem egy nagy maflást kapna az „todzicher”!
Szerinted kiábrándulna valakiből R. T. csak azért, mert az illető szörnyű cípőket hord?
Nem a cipő szörnyű babám, hanem a kérdés...! Ki pénzeli ezt a fórumos, koronás ökröt, hogy beletolja magát az estémbe és bőgesse a motorját az idegeimen.
El tudod képzelni, hogy D.S. füllentsen munkájáról csak azért, hogy valakire jobb benyomást tegyen? Persze –persze meg eret is vágna magán..
Fenntartana egy párkapcsolatot Csi.G. csak a szex miatt?
Persze.. végre egy jó kérdés! én is szerettem volna már Csi G.vel egy közös ülést megszervezni, de eddig sem neki ,sem a férjének nem tudtam a számát, mert azért jobb, ha az ember elkéri más asszonyát, tisztázza a dolgot az emberrel.. Aztán a leltár után, nehogy reklamáció legyen a létszám miatt !
El tudod képzelni, hogy M B. felszedjen valakit a buszon? Ezt speciel el...mert kalauz és gyakorta támogat le és fel öregasszonyokat a piripócsi buszon.
ű Ágyba bújna E V Sz egy vadidegennel ?
Na most már ki b...-a biztosítékot.. Én meg az asszonyoddal, ha negyven alatt van!
Amennyi szexre vonatkozó kérdést kaptam, az egy rendes orvosi rendelésen nem töltene be a feldolgozással együtt, három hetet. Rám senki nem mondhatja , hogy prűd vagyok ...de azért még is ..Meddig terjedhet ez a járvány?
Mindent a média szabadságáért..- egyetértek!
De a kötözni való bolondokat, kötözzék meg...!
A legkínosabb kérdésre, az arcképket felvillantó szervernek az a válaszom,
nem!!
Mert a barátom lánya, mert negyven évvel fiatalabb nálam ..és hat hónapos terhes..!!

DUMAÚJVÁROS...

Azt hiszem el kell gondolkodnom...!
Tősgyökeres dunaújvárosiként-bár pár éve nem a városban alszom,- úgy éreztem oda tartozom,.. mint adó fizetgető, mint ott dolgozó és mint testileg mindennap - 1956 óta ott tartózkodó,
..ott élő ember. ..Ma megtudtam, nem egészen így van.. ! Egy hónapja próbálok bejutni a Dumaújváros cimű fórum, egyik oldalára, ahol régi barátaim , zenésztársaim és rajongóik beszélgetnek a város múltjáról, zenekarairól- néha rólam is és a barátaimról szerelmeimről.. Elfogott hát a vágy , hogy néha kiigazítsak valamit, vagy az én emlékeimet is felsorakozassam a többiek mellé és ezzel is a még élőknek, vagy utánunk érdeklődőknek, első kézből tudósítsak, az emlékeimből. Tán, Dunaújváros rock életéről tudnék egy-két dolgot mesélni....Már egy hónapja próbálok bejutni a fórumra- ha már, én vagyok a téma-de hiába regisztrálok, „adminisztrációs okokból” nem hagyja jóvá az adminisztrátor,a kezelő, vagy az atyaúristen,,, Ma, egy kedves ismerősömmel találkozva, szóba került a dolog és kérdezte, miért nem jelenkezem ott és meghallva a problémámat, megpróbált utána járni a dolgoknak. Azt a választ kapta , nincs a fórumba felvétel! Ilyet még nem tapasztaltam, mióta a számítógép elé kerültem.. Tán, sok helyet foglalna el a heti négy bejegyzésem, vagy attól fél, az igen szigorú etikai bizottság , hogy elkáromkodom magam?-. ami írás közben ugye- lehetetlen , hogy kihallatszon!
Vagy, netán politikai érdeket sértek a -csendes fejcsóválásommal- tüntetni már úgysem mennék el- sem rozoga lábaim, sem a dolog értelmetlensége miatt - Ha igy van,lehet jelezni!.. ..Próbálok higgadt maradni, de érzem, elég nehezemre esik! A technikai dolgokat megértem, a többit nehezen....Ha valaki,nem érez irántam "szerelmet"- bár, nem értem az esztétikai zavarát-tán, több órás görcstől szabadítanám meg,ha elbeszélgetnénk egymással! Én, feldobtam a labdát. Ha van ellenvetés - elfogadom de ,hülyének ne nézzenek! Az Alzheim-kor, még nem jött el!- legalább is nálam!-.. korán indítottak..
Maradok kissé barátságtalanul ...
Váczi Laca

Ex- Pilgrims, Delta , Castrum.
gitár tulajdonos

KORFU 2

Miközben mi sorban álltunk egy kis megkönnyebbülésért a tengerparti kávéház illemhelye előtt, a mi kompunk, asszonyostól, buszostól, elindult Korfu szigetére, hátrahagyva a férfi falkát, a szárazföldön. Ott álltunk, ordítozva a kikötőben, mikor a hajó, jó nagyot dudálva már vagy ötven métert elment. Lázas rohangálás kezdődött a parton és a hajón is , mire a kapitány rájött, hogy mire ez a ricsaj és visszatolatta a bárkát...Nem is tudom, mi lett volna velünk, iratok, pénz és sör nélkül a görög tenger parton. Felmásztunk a hajótető teraszra és élveztük a napot! Persze, a sörök beszerzése után!  A kantinban a görög pincér rákérdezett?
- Magyarok vagytok? - nézett a sörre.
- Gondoltam! - vigyorgott bólogatásunkra.
Hát íme, itt is sikerült öregbíteni Magyarország jó hírnevét! Fenn a sörökkel elhelyezkedve, a tetőteraszon gyönyörködtünk az Égei tenger szépségében. Az átlátszó, tinta-kék vízből páraszerű permet jött fel hozzánk és hűtött bennünket a perzselő napon. Apró szigetek között hajóztunk, ahol a maréknyi zöldet legelésző kecskenyáj tüntette el módszeresen. Hogy, hogyan kerültek oda, mikor egy ház sem volt a szigeten, sem egy pásztor, aki vigyázott volna rájuk, nem tudni.. de minek is őrizték volna őket, mikor mindenhol tenger volt és hiányos természetrajzi ismereteimben, nem emlékszem az úszni tudó kecske fejezetre- bár attól még lehet hogy van. Biológia órán is inkább Kárpátiné tanárnő remek csípőmozgásával voltunk elfoglalva, mint a kecskék viselt dolgainak elemzésével.
A hajó tehát ment és mint egyik öt órás út után megláttuk Kerkirát, Korfu legnagyobb városát.
A kikötői dokk előtt várakoztunk ,mikor jött egy vidám kis nő, aki trikókat osztogatott a Jorgos cég emblémájával és kisorsolta ki,hova kerül. Először morogtunk, mikor kiderült nem ebbe a városban hanem Sidariban leszünk elhelyezve , de kárpótolt bennünket a nagyszerű apartman, ahonnan a teraszról a tengert láttuk.Előttünk egy éppen beérő datolya pálma , egy füves terület élénk zölden és a tenger. Mit ne mondjak, olvadoztam...Nem véletlenül a zöld sziget a neve...Felderítve a várost, rájöttünk itt minden van, a mi nekünk a turistáknak kell és egy kilométeren kívülre, csak a kíváncsiság hajthat ki. Az első napok a víz habzsolásával teltek el. Szeptember volt, már és nem volt őrült meleg, a víz tökéletes volt és ha nagyon hullámzott, a parton lévő bárok előtti medencékben nyugodtan lubickolhattunk.. Jorgos, kitett magáért! Pár nap lazítás után, autót béreltünk, hogy felfedezzük a szigetet.. Szilveszter, aki lelkes világjáró volt, egy körutat szervezett és belevágtunk a sziget megkerülésébe.. Hegyen –völgyön szerpentinen, kis hegyi falvak közt élire állított autóval megérkeztünk Erzsébet királynő nyári rezidenciájába Achilleonba.

Gastuori település mellett, a klasszikus stílusú, lenyűgöző szépségű kastély, megőrizte bútorait, szobrait. Tengerbe szaladó lépcsőivel, remek képet adott. Elgondolkodtam .. miért nem ide születtem!?…Aztán belegondolva a Habsburgok későbbi sanyarú sorsába, bele nyugodtam a világ rendjébe.…A sziget déli részén találtunk egy nagyszerű partot, ahol vakítóan fehér homokban lehetett napozni a kristály-tiszta vízben való fürdés után. Szilveszterrel roppantul élveztük a helyzetet, mert egy svéd turista-csoport kellős-közepében landoltunk és ennyi fedetlen kebelt, ennyi hosszú combot még egyetlen helyen sem mutattak nekünk. Nézelődtünk is rendesen, mert hát,... világot látni jöttünk, vagy mi a szösz! Persze őket nem feszélyezte a dolog, így a szemlélődés, értékbecslésbe ment át...Mellettünk egy kis tó volt, és amikor nagy dagály van a nagy szél a kis tavat megtölti tenger vízzel, ezzel sok kis rákot dob át,a mélyedésbe, amit a megérkező rózsaszín flamingók örömmel kanalaznak ki. Sajnos a tó éppen üres volt, így a látványosság elmaradt! .A homokdomb oldalában kellő távolságra két, aggregátoros lakókocsi állt, ahol jéghideg Heineken sört árultak elfogadható áron. Időnként, fel-feltűnt, egy görög fiatalember, aki fehér köpenyében, vakítóan fehér abrosszal letakart kosarában, szendvicseket és süteményt árult. Mi kell még? Meleg, tenger, kaja, pia, nők!
Megérkeztünk az Édenbe...

MAI EMBEREM

Mai emberem , a nagy út-mutató .. Mao ce Tung..
Szerencséje volt..Az albán nép nagy vezérét, ma nem találtam meg!
Keressük Enver Hodzsát!
Aki előbb megtalálja, egy jó birkapörkölt mellett, elmesélem neki kézfogásomat Hruscsov elvtárssal..!.
..mert nekem ő is megvolt!

KORFU 1

Korfura hívott meg Szilveszter vagy tíz éve  jelezve, ha nincs más dolgom, számítana rám -  ha netán rosszul lenne és valakinek tolni kellene a rokkantkocsiját, a tengerparton.. A bor, biztosítva - szólt és értettem a célzást! .Hozta is szerkezetét - Kecskemétre a buszhoz- mert menjen fel Pestre az, akinek nincs jobb dolga és nyugodtan ott hagyná az autóját a Népligetben.
 Kecskemét! Jön a busz, Jorgos Travell, nagy márka! Csomag alá, fölé, Wc-be és indulás.
Az-az beülnék a kijelölt helyemre, de nem férek be! Az előttem lévő ülés, tíz centivel közelebb van, mint a lábam és így még terpesztve sem tudom magam begyűrni az ülésbe..
.Kétségbeesetten próbálom az előttem ülőt megkérni döntse a széket előbbre, de betámad...
- Mit képzel,.. nekem lábam sincs, én nem fogok változtatni az ülésemen.!.. Na, hova kerültem?.. Állva kell utaznom, végig Magyarországon, Szerbián, Macedónián és  Görögországon?!! Azonnal leszállok! Ez kétezer egynéhány kilométer! Ilyet ne kívánjon senki tőlem, hogy állva utazzam végig az utat. Az csinálja ezt meg, akinek a nagynénje, Sanghajban tilinkózott egy fél marék homokért védett korában.
 Szólok a vezetőnek, álljon már meg, de többen lehurrognak, nekik sem jutott hely ,mire mulatok én...
Csak ámulok ennyi birkán, de a legvigyorgóbb előveszi az optimálisra hangolt whiskyjét és a számba nyomja engesztelésül. Nem neki kellett volna ezt megtenni, de most már mindegy áthangolódom,. .Gyere, ülj ide !-mutatnak az emeletes busz lépcsőjére és beletörődvén a helyzetbe, nem akarom magára hagyni a társulatot és csendes megadással nyelem a rozspálinkát. Csak bírjam ki odáig! Nem whiskytől aggódom, de a két napot egy lépcsőn, a világ legkeményebb segge sem bírna ki. Aztán meg, aludni is illene,. .vagy legalább is, jó lenne! Persze a zsibbadásért, én is előveszem a Tokaji gyűjteményemet és oldjuk a whiskyt.
 Már javában Szerbiában vagyunk, mikor a sofőr jelez, rendőrség és a kötelező sarcként mindenki dobjon a kalapba néhány eurót, mert ezeknek, nem kell pia, csak a pénzre mennek ! A jó k..va anyjukat!- lázadozunk, mert a hadisarc várható költségeit, már a nyitáskor
bepengettük, de nincs mese, ...fizetni kell.. Két-három ellenőrzés után, ahol csak dobozos sör és kóla volt az útlevél , elérkeztünk egy " partizánosztaghoz" aki nem volt bejelentve! Rendőr ruhába voltak ők is és a kötelező négyóránkénti könnyítésnél, elleptek bennünket, mint Panni nénit a tetűk! Tágítani nem akartak, de ez már, az ügyeletes kormányosnak is sok volt, és bedobta a dacos figuráját. Innen, se há-se tovább,,. .mert már pengettünk eleget, a Szerb Köztársaság alapjába, magán zsebbe már nehogy! Tudta mire játszik, mert két óra után, az osztag megunt bennünket és más veréb után nézett. Megállás, négy óránként volt, ami azt jelentette, sör nuku, bor is csak finoman...
Meteorák, hegyek, tenger.. parkolók...
Már hajnal van, mikor szól a vezér, amelyik éppen vezet - a másik, a négy órás pihenőjét tölti, az emeleti lépcső alatt, a kuckóban - Srácok , mehet a sör!.. Mindjárt ott vagyunk.!. Elő a cég hűtőjéből egy tálca sör és tépjük fel a dobozokat-Kánaán.! ... aztán ... Még négy óra és mindenki veséje
ökölbe szorulva várja, az út végét!....Végre, csak megérkezünk a kikötőbe és mindenki boldogan ordítva rohan Wc-re! A komphajóra behajózzák buszt és indulna , de mi még a Cafee bejáratánál tolongunk, egy kis megkönnyebbülésért. ... és mikor az utolsó cseppek is leperegnek a homlokunkról - a hajó, méltóságteljesen elhagyja a kikötőt..
 Adio Korfu! Adio Kerkira!
 Mi pedig a parton szájtátva nézzük a kihajózást !

SZOBOR A HEGYEN

a>

A legújabb ötlet, bontsuk le a Gellért hegyről a szabadság szobrot. Nem tudom mi van velem, hogy semmi sem tetszik, valószínű a férfi-klimax vergődik bennem, de azt hiszem kezdek agresszív lenni. Lehet nem kéne ,de a baromság nyitogatja a zsebemben a bicskát. Bontottunk mi már csillagot a sztálinvárosi víztoronyról, a pártházról..- bár a bontás részemről csak szájtátás volt, hét évesként álltam az álmélkodók között. Láttunk már Lenin szobrot bontani a város főterén, mosolyogtunk, nem mi raktuk oda!.. Döntöttünk már bálványokat az előző és azt megelőző és az azt megelőző pártok vezéreiről. Oltárképet váteszekről, igazmondó és kevésbé hiteles államfikról, pillanatok alatt sárba taposva képüket! Május elsején követelve a jenkik takarodását Vietnámból és húsz év múlva a megszálló vietnámi erőktől óvtuk a leigázott Dél-Vietnámot.. Bontattunk galambokat, egy ártatlan szoborról, mert valaki ráírta valamikor április 4. Felirat nélkül, remek hely lett volna továbbra is az újvárosi galamboknak fészkelésre. Szóval, benne vagyunk a hülyítésbe és benne vagyunk abban, hogy hülyülünk. Lehet falat kapartatni, összejönni két millióan egy gyűlésre és lehet mezetlen lábat lógatva, lesni a Dunába jön-e a dinnyehéj.....De álmokat, emlékeket elvenni, nem lehet. Hét évesen apám felvitt Pestre, mert a bizonyítványom csupa ötös volt!.. Hajóval mentünk, Szálinvárosból -.végig a Dunán a dohogó gőzössel a Felszabadulással. Egész éjjel, míg a fáradságtól orra nem buktam, a gépházat figyeltem, a hatalmas dugattyúkat a réz alkatrészekkel amik, fáradhatatlanul tuszkolták előre a gőzhajót Pest irányába. Reggel a kajütból, az első kép a Gellért hegy volt, a szabadság szoborral.. Valami gyönyörűség volt, reggeli első sugarakkal együtt a szobrot kelteni. Apám, estére belefáradt az ígéretek teljesítésébe és már végképp nem akarta megmászni velem, a Gellért hegyet, de én nem engedtem. Harsányan jeleztem a villamoson
-Azt ígérted, megmásszuk a Gellért hegyet ! Több lelkes támogatóm is akadt és bíztatták apámat induljon meg velem ,mert ha megígérte, akkor azt teljesíteni kell. Szegény apám nem akarta lerombolni a tekintélyét, hát neki indult velem....és megmásztuk. Onnan aztán nehéz volt lecibálni engem., .csak álltam a szobor előtt és tátottam a számat. .Ilyen, a kisapostagi búcsúban sem volt, pedig az a nagy látványosságok helye volt. Több dolog forgott a fejemben , hogy rakták oda , miért nem fújja le a szél? -meg ilyenek...Évek múlva, aztán örültem hogy demilitarizálták a szobrot. Minek oda katona, ...ha már a békéről szól...Olajág, meg ilyesmi,.. az legyen. Noénál is ugye, ez volt a jel? Szabadság, földet érünk, béke lesz ,megmaradunk....
Erre most jön egy nagyokos és bontana ...Az álmaimat, emlékeimet, a derűmet ...Nagyboldog asszony.. remek. Megint átesünk a ló másik oldalára...Nekem evangélikusként, ez sokat nem mond, megtisztelve a katolikus egyház érzéseit, de rakják a hölgyet a bazilika elé, ..ott, még a hívek is elérik. Ne rombolják le az én emlékeimet, a gyerekeimét sem, akiknek nagyapjukról meséltem, legalább addig, amíg élek. .tíz-húsz évig - utána, majd alkudozhatunk.!..

HAGYMÁSSY ÚR..NEM LESZ ELÉG?

A tőlünk nem messze lévő városban, élt a hetvenes évek elején egy csóró legény. Annyira csóró volt, hogy a templom egere, egyszer elment hozzá látogatóba és annyira megsajnálta, ott hagyott nála kétszáz forintot kenyérre, szalonnára. Az anyósa a fűtetlen nyári konyhába deportálta, ember baráti szeretetből, asszonyostól, gyerekestől. Hagymássy, nehéz ember volt,.. nem adta fel egykönnyen. Próbált ő már sok mindent, de az eredmény csak nem hozott neki egy csendes, főbérlős albérletet. Látomásai voltak. Álmai .... egy csendes délután az asszonnyal, puha pihe párnák közt - nagyon távolinak tűntek....A.dunyhákról. már nem is beszélve,.. az az álmok között is luxusnak számított. Ügyes gyerek volt, aki a jég hátán is megélt.. Na ezt volt is módja gyakorolni, mert a lavórban reggelre rendszeresen befagyott a víz. Egy nap felébredve, a reggeli jégcsapot szopogatva a fejére csapott! Zenész vagyok én, vagy mi a manó! Felmarkolva magára, az asszony alól kihúzott kabátját-itt tartották a reggeli indulásig a felöltőket melegen - nyakába vette a hócipőjét és elment a barátjához a szintén sanyarú sorsú, Patakoshoz akivel régen egy húron pendültek a helyi konzervgyár káposztasavanyító üzemének gitár egyletében.. Patakos éppen reggelihez készülődött. Két, az éjszaka elesett csótányt húzott nyársra gyertya felett, mikor Hagymássy, rádöntötte a fészer ajtót. Ötletem van!- virított be Hagymássy. Ez nem okozott nagy megrázkódást a fészerben, mert a nagy álmodozó naponta háromszor jelentett be világra szóló ötleteket a megváltására.
- Hol az a mikrofon, amit tegnap találtunk?- tért a lényegre.
- Hátul a zoknik között- adta az útirányt a billentyűk varázslója, mert a természet rendje szerint ő is a zenészek kasztjába tartozott, különben mitől lett volna a csótánycsapdák őrzője.
Hagymássy, felbolygatva az amúgy sem katonás rendet, diadalmasan húzta ki a Shure mikrofont a büdös zoknik közül. A mikrofonnak csak a külső része volt meg. Az elektronika valahol elszállt egy Omega vagy Kex koncerten, miután a fő rocker, a hatás kedvéért a maradékot bedobta a tömegbe. Ilyen kincs birtokában egy felelős zenész nem tehet mást, mint piacra dobja a nélkülönözhetetlen ereklyét. Nosza, elő a Trabantot, és irány az ecseri piac... Kitették egy szakadt bőrönd tetejére a portékát és kottával díszítve, csendéletet varázsoltak a zajos piacon. Balek tévedt arra, aki látva a kitett árcédulát-négyezer forint- mámorosan csapott le a mikrofonra. Eredetileg, a hetvenes években is tízezer körül volt az ára, hát jó üzletet látott benne. H .és P. azonnal váltott és a szomszéd telepen lévő autókereskedőnél rövid közjáték után, egy Wartburg motorra váltotta be a négy ezer forintokat és a Trabantba bepakolva, máris Szolnok felé vették az irányt. Ott valami régi ismerősük telepedhetett meg, mert nyolcezer forintok landoltak a reggeli mikrofontulajdonosok zsebében. Innen már csak vissza ,a pesti hangszer kereskedőhöz vezethetett az út, ki némi árengedménnyel egy szakadt Farfisa orgonát bízott a két üzletemberre. Az orgona ugyan  nem szólt rosszul, de a csomagolása eléggé amortizált volt. Így megkeresték Patakos barátját, az ismert aranykezű asztalost, aki húszon-ezer forintért vállalta a „ menyasszony „ felöltözését. A hangszer remek kondícióba került és  tán maradt is volna a zenekarban , de a sors másként döntött.... Az újságban megjelent egy hír, Bácskiskun-bodrogalsón templom felújítás van és csak egy orgona hiányzik a helyi hívők lelkének, hogy újból hiteles legyen a templomuk. Nosza a két cimbora , felkeresve a plébánost tudakolódzott, milyen szerkezetet képzeltek el a hívek a zenei aláfestéshez.. Az egyházfi - bízva emberismeretében- elmondta a vágyait, de még a végére sem ért, már tudta mit kell vennie. Némi kéz-szorongatás után, meg lett a megrendelés. Hamarosan az asztalosnál volt újból az orgona gyönyörű doboza és már is a Hammond nevet viselt,  ami a zeneértő füleknél  a legnagyob márka volt! Lezajlott a templom szentelő-orgonástól és mindenki boldogan élt, míg meg nem halt - volna!.... Ha, az asztalos nem kezd el reklamálni, hogy a pénzét, azt a húszezer forintot, nem kapta meg. Hiába
volt az ígérgetés, a fenyegetés, a pénz csak nem érkezett meg hozzá, így elment a plébánoshoz és jelezte, hogy ő bizony elvinné az orgonát. Nosza össze is szaladt a falu népe és a vének tanácsa és gyorsan sherifért kiáltva, előállítatta a hangszer kereskedőket. Nagy ramazuri lett belőle, mert közben egyéb üzletek is kötődtek - az akkor még ÁFA mentes világban, remek hasznokkal - és a két kópénak lett volna vesztenivalója. Gyorsan ügyvédet fogadtak, aki bejáratos volt a törvények házába és elrendezte az ügyet. Sok pénzt kapott az ügyvéd.. a mese szerint nem csak ő részesült ebből, hanem más is,....de erre már a hamis tanúk sem emlékeznek -  öt- hat konyak elfogyasztása nélkül, így hát ne bolygassuk! A maradék pénzen hangszórókat és hangszereket hozattak be nyugatról és azt értékesítették. .Ha a vásárló gyereknek-ifjú zenésznek-nem volt elég pénze,
- Vegyen apád, egy színös tv-t- részlötre! - kapta az ötletet és hozták a tv-ket-cserébe a hangszerért. A garázs tele volt és olcsón adta tovább őket. A bolt már annyira ment, hogy Hagymássy elment egy hangszer kiállításra, ahol neves angol és amerikai cégek állítottak ki. Nézelődött egy kicsit,aztán, a dobok előtt és lelépve a távot- vagy tizenöt métert- szólt az üzletkötő asszonynak,
-Na, kedvesöm...” innejtő.-és lépett tizenötöt – öddig”.-. húzta meg a vonalat a kezével - ezt csomagója be neköm! –Ezt, mögveszöm!......

- Egy év alatt lakást vett, ragyogóan berendezte, csak az zavarta, néha a rendőrség –egy egy jó üzlete után - verte az ablakát..
-Hagymássy úr! Nem lössz még ölég?!

ELVIS PRESLEY TÉR...

Hát szóval, kész vagyok! Rock & Roll rajongóként tisztelem Elvist, de szívem szerint nekem Little Richard, jobban bejön. Egye fene, ő sem rossz, bár sok nyálat hagyott maga után ,koros amerikai asszonyok nagy rajongásának közepette. Tudom,ezzel is ütött rést, a kommunizmus erős bástyáján, de hogy nemzeti hősként ünnepeljük, az, azért egy kicsit túlzás...Kinek jut eszébe ilyesmi!. Ki, az ötletgazda és ki végső döntnök! Sokszor elgondolkodom, kell – e hülyének lenni ahhoz; hogy megválasszanak valakit egy ilyen, tisztségre, vagy elég lenne elmenni a Nemzeti Nyelv-megtoldó Klinikára és a szokásos plasztikai műtéttel-persze, a nyelv csapáson is gyorsítva - megtoldani az adott testrészt. Elvis tér....Hogy a” jóanyjába” jut eszébe ez valakinek ? - Ha már nincs, Chuck Norris híd, mert az Óbudaiak-Szentendreiek elbaltázták - akkor Elvis Presley térrel vágunk a pofájába, minden gyanakvó Uniós provokátornak, aki megkérdőjelezi identitásunkat a nyugati világhoz? ....Vagy az Európai Unió vezető országként, kötelezően meg kell építeni a magunk Bábel tornyát, a Széchenyi hitel keretén belül? Ha így van, segítsünk..!!. Cassius Clay- alias Muhamed Ali alagút - lehetne a a vár alatt. Annak úgy is nagy szája volt, ez legalább érthető lenne. A Kigyó utcát Ciccolináról mert a rossz nyelvek szerint volt valami közös projectjük és ő még magyar is! A Ferihegyi repülő teret, lehetne Gagari.../ No ezt elb...tam...! azok már voltak./.... Amstrong-hegynek nevezni, mert ő legalább, leszállt a holdra. A Szentháromság terét pedig Marilyn Monroe térnek, úgyis közel van az elnöki palotához! Az elnök leszólna és a hívek közül a legszőkébbek bevonulnának - persze kimondottan nemzeti, honleányi attitüdből – és mennének szolgálatot adni, a Palota Őrségbe!
Na ja! Ez, még nekem is tetszene...! Hát az ész megáll és egy helyben topog!
Pont az a „fővárosi főfontos „ dobja be az ötletet köztudatba . aki éveken keresztül harcolt a sziget korlátozásáért, vagy megszüntetéséért. Az, aki olyan komoly sarcot vet ki a „Zene Szigetére”, hogy annak léte a borotva penge élén egyensúlyoz? ..... És ha változik a szél?.. és mindenki állampolgárságot kap, akinek valami köze van napjainkhoz?... lesz Mao Ce tung sugárutunk és Kim Ir Szen sétányunk? Emberek!..Kapjunk már a fejünkhöz!!!
Vagy, ...rendben van.!..cseréljünk, ..de akkor a Metropolitan-t nevezzük el .....Bangó Margitról !

ÉLETMENTŐ AKCIÓ

Boda Ákos barátomnak, volt egy hajója .az Ister..!
Dunára termett jószág volt ez, vagy hat méter hosszú alumínium csónaktest, és Ákos kreatív képességével, hamar felépült rá, egy remek kajüt-sztereo rádiós magnóval,. Némi átalakítással, akár négy ember is elfért volna a belsejében, a hirtelen jövő esőben. Vezérlése, egy mobilizált távirányítóval történt, A meghajtást egy - népszerű, magyar nyelven Vihar- motor biztosította. Ilyen technikai feltételekkel, egyetlen helyi vízi jármű sem rendelkezett. Behajóztunk hát a haverokkal, és irány, a szalki, kis- Duna sziget. Csendes, remek tábor,ahol sűrű fűzfa bokros veszi körül a belső tisztást.Ez sátorozásra, tűz rakásra, főzésre,
világ váltásra, ideális hely. Ákos hozta fiát, és öccsét Andrist is, aki már, nagy vagabundá vált, ekkorra. A kellemes nyári melegben, fogyott a sör, bor rendesen és mikor már, csak száraz kortyokat nyeltünk, Ákos elő hozta az úgynevezett hajó rumot, ami végszükség esetén volt biztosítani az elsősegélyt, a fertőtlenítést és a jókedvet. Kacsát és krumplit sütöttünk bográcsban. Remekül sikerült a pecsenye és eldőlve a sátrakban, csak a horkolás riasztotta el, az esti fészket kereső vadkacsákat. Valami történhetett éjjel, mert arra ébredtem, a reggeli nap égeti a sátorból kilógó meztelen fenekemet. A szúnyog csípéseket gyógyítva, feltápászkodtam a plázsról és indultam a vízhez. Le kellene fürödni, éreztem és a sziget, nagy Dunai oldalán, belevágtam magam a vízbe. Pár percnyi csapkodás és eszmélés után, látom, hogy a Duna közepén álló bója, mozog.. Fejem bedugom újból a vízbe, had józanodjak még egy kicsit, de .. a bója úszik. Szememet meregetem, tán csak nem a hajó rum játszik még velem? ,....A bója csak úszik...Fellármázom az alvó tábort, ahonnan boros és borostás fejek bújnak ki a sátrakból, morcosan .
- Baj van!-
riadóztatok!
- Úszik a bója,. .Kiszaladunk a partra, elő a távcső és látjuk a bóján két ember kapaszkodik. Ordítás...
- Mi a francot kerestek ott, a Duna közepén a bóján?! Integetnek és kiabálnak,
- Segítség! Beindítjuk a hajót és irány a lassan úszó bója. Közelebbről látni a bója előtt, egy csónak van keresztbe, és az feszül neki, csinálván úszó szigetet az amúgy állónak minősített szerkezetnek. Két elázott, vacogó ember a fém szerkezeten a Duna közepén.. Hajnalban indultak pecázni, de az árral érkező uszadék fán megborultak és szorultak fel bójára,.. minden értéküket elveszítve. A gyors, elsősegély rum, az életmentőből -from Rumania -igazán ráfért, a két elcsigázott hajótöröttre. Aztán, kiszállítottuk őket a túl partra, száradni, családot nyugtatni. Két napot töltöttünk még zavartalanul az édenben, aztán haza tértünk.
A következő hétvégén, a Hangulat bárba betérve hallom, kiabál valaki!- Itt az életmentőm!! Nem is figyeltem fel, mikor megragad két erős kéz és oda rántva a pulthoz és rendeli ki a két konyakot!- Apám, te vagy az én életmentőm -kiabálja, miközben, azt sem tudom, hova nézzek.. Én, csak fél-kómásan mosakodni akartam és tök véletlen volt, hogy megláttam,... a hajó sem az enyém volt, ..meg aztán, mindenki ment menteni- De ő nem tágított.!. Te vagy a megmentőm!.. Ö volt Misi, bár cuverje- kapuőre... Mit mondjak, hónapokig meg volt a VIP belépőm , a bárba.....a konyakkal..


Ps. .Egyszer még a fia esküvőjét is elhomályosította, ahol mi voltunk a zenészek, hogy előadta -én vagyok a megmentője. ..Még jó, hogy muszáj volt józannak maradni...Nehezen ment!
.)))
A hajó, az eredeti Ister , a nagyszerű hajó, a Boda archívumból!/Előtérben, a deckboy/


A fenti rajz az életmentést vizionálja - Prosek Zoli-alias-Oszkár rajzával -szintén a Boda archívumból származva-



/

AZ ELSŐ SZERELEM

Az első szerelem..
Mindenki volt, van és lesz szerelmes.
Előbb utóbb megkapja a vírust és akkor kipirultan, torkában dobogó szívvel és izzadt tenyérrel várja, az első találkozást a nagy Ő-vel.. Az első szerelem nekem tizenöt évesen ütött rést a szívemen, mikor méhecskeként döngtem körül, szívem választottját. Előtte is voltam már beindulva, mikor kedvenc fodrásznőm,- elfelejtkezve, hogy ki van a keze alatt-a szomszéd fodrászlánnyal beszélgetve, vagy öt percig simogatta, igazgatta a hajamat, miközben testéből varázslatos asszonyillatok áramoltak felém. Én pedig bódultam ültem a fodrász székben. Anyám nem is értette a hirtelen fodrászhoz járásomat, mert addig látni sem bírtam a metszőollószerű hajvágó eszközt, ami elektromos hajnyíró híján a gyerek hajhúzkodására szolgált. De hát a vágyakozás fájdalmakkal jár és én nagyon vágyakoztam. Hogy mire? Még nem tudtam, de jó volt!
Aztán a szerelem tárgya is szemem elé került Panka személyében, aki helyes kis barna volt és a kötelező jellegű tánciskolai oktatás, fakultatív részévé vált Szóval, Panka szép kis lány volt, barna szemekkel, formás alakjával és azzal a képességével, hogy mágnesként vonzott engem magához. A kötelező csütörtöki táncoktatást, a vasárnapi össztánc követte, ahol a boldogságom az egeket verte!
Ott nem kellett párt cserélni, nyugodtan szorongathattam a kezét szótlanul égő fülekkel Panka volt életem nője, ha rám nézett el voltam varázsolva...Haza,ugyan nem kísérhettem, mert hátha belekötnek és én nem tudom megvédeni, ezért egy idősebb sráccal kísértette haza magát a százötven méteres távon. Rosszul esett, de titokban fekvőtámaszokat csináltam lefekvés előtt, hátha meglátja férfiasodásomat.Féltékeny voltam rá!
Egyszer, három napra fel is függesztettem az epekedést, mert a moziban megláttam egy sráccal! Az egész film alatt, evett a fene! Aztán kiderült, a kisebbik bátyja volt...Így jutottunk el az utolsó randiig, ami számomra a végzetet jelentette. Éppen focimeccs volt a tv-ben, Alberték verték Párizsban a franciákat, de én otthagyva csapot- papot a szünetben átrohantam az imádott nőhöz és invitáltam. Este a kultúrban táncest lesz! Akkor még, így hívták a hétvégi őrületet. Csalogattam, jöjjön el. Valami más dolga lehetett, vagy a nagy fiúval randizott, mert kifogásokat keresett. Nem engedi el az apja... A barátnője mellette mondta - Kérdezd meg! Visszajött ..-Az anyja még nem tudja ..elengedje-e. Már kezdtem érezni, itt másról van szó, de még mindig nem kapcsoltam!
–Akkor, örök harag!- mondtam viccesen, mire a szép szemei szikráztak és sziszegve vágta vissza...
– Jóban sem voltunk! Na, akkor szökött könny a szemembe. Az én nagy szerelmemre így ráborítani a ruhásszekrényt! Valami „sziát” rebegtem és húzva magam után a megalázottságomat, rogyasztottam hazafelé. Már a meccs sem érdekelt, csak a bennem eltört hegedű nyöszörgött.. Elkeseredett hónapok teltek így el, siratva magamat. Aztán eljött az idő, mikor elkezdtünk zenélni. Egyszer, ő is eljött a buliba és csillogó szemekkel nézte, az alakításomat. Persze hiába, mert a büszkeségem pengette a húrokat. Nem is lett, pár szónál több, mert a lányok elrángattak onnan, én pedig feszítve elvonultam. Ő, később az NDK-ba ment dolgozni, vagy nyelvet tanulni, de többet már nem láttam.
Sok-sok év eltelt, mikor egyszer valamelyik bátyjánál szereltem antennát és beszélgetve, róla -mosolyogva, néhai balfékségemen- felidéztük a régi szép időket, mikor említették itt van Panka. Pont most jön be, az utcáról ! Kilestem az ablakon, hát tényleg Ő volt! Arca vonása a régi szép ,de egy testes asszonyság jön a kis kerti úton.
Kimegyek elé és beszédbe elegyedem vele,
- Szia Panka!
- Jó napot!-mér végig
- Nem ismersz meg? –teszem fel a hülye kérdést, mert honnan is ismerne meg, negyven évvel nyiladozó szerelmem után, közel nyolcvan kilóval nehezebben, talpig szakállban... De hát az ember már csak ilyen,. keresi a régi köveket, amelyeken ücsörgött egykor..-Tudod, én vagyok a....az, aki...Már a családja is kint van a teraszon, várva a csodát a régi szép emlékek feltámadását, összeborulásunkat, de Panka, csak néz rám, közömbösen. Hiába teszem fel neki, a legszebb ünnepi mosolyomat! Csak állunk és nézzük egymást. Én lelkesen, ő unottan! Kínos csend telepedik közénk...Menni kéne innen...Oda a varázs!...
Oda, a szerelem!...
Oda, az elmúlt negyven év emléke, a falnak fordulás, az önemésztés...
Ezért a nőért voltam oda, aki még annyi figyelmet sem szentel rám, mint egy hangyára? Erre a nőre vártam, hogy elbeszélgessek vele? Megrázom a fejem ....Na viszlát!-köszönök el tőle és vigyorogva kikerülöm..Megkönnyebbültem!…Megszabadultam egy kísértéstől!